házikó

házikó

2011. november 16., szerda

Étteremajánló - Szendzso Cafe



Időnként szoktunk vendéglátó egységeket látogatni. Időnként elégedettek is vagyunk. Sajnos csak időnként. Lehet, hogy rossz helyeket próbálgatunk, az is meglehet, túl kritikus vagyok, de nagyon kevés olyan helyet tudok felsorolni, ahova bármikor szívesen visszamennék. Olyat meg még kevesebbet, amikre évek múltán is nyálcsorgatva emlékezem. Jó, azért van ilyen!
De most! Most megtaláltuk a Szendzso Cafet! Nem magunktól, hanem mutatták, de ez mit sem von le az értékéből! Szóval Budapesten van egy csoda, ahova bármikor gondolkodás nélkül mennék. És amire sztem évek elmúltával is emlékeznék, ha mondjuk a sorsom jó messzire repítene és nem lenne lehetőségem legalább néhanapján meglátogatni. Mikor a honlapot nézegettem mit is vacsizzak, mert hát nem titok: közös vacsoráról szólt a szombat esti program egy kedves baráti párral, akkor ijedten kaptam a  telefont, hogy mit fogunk itt enni? Hiszen ez egy reggeliző kávézó!!! Kedves barátném megnyugtatott, hogy én csak ne izguljak, jól fogok lakni! Hittem neki, és milyen jól tettem! Mondhatni az asztaltól igen nagy kínok árán tudtam csak felállni! de ha még elém raktak volna vmit (milyen jó, hogy már nem tette senki:)), azt is megettem volna... gondolkodás nélkül... No lássuk sorjában...
Megérkeztünk egy nagyon hangulatos picurka kis helyre. A sarokban egy igazi retro rádióból ha jól emléxem pont U2 szólt, innentől kezdve nagy baj már nem lehet - gondoltam! (aztán sorra csupa olyan nóta, amiket igazán kedvelek). Teát kértem első körben. Több teásdoboz megszaglálása után (melyek mind isteniek voltak) végül a bogyós gyümölcs változatra esett a választásom. Mézzel. Nem bántam meg. Az illata után az ízében sem kellett csalódnom. Nagyon finom volt. Közben megérkeztek a barátaink és végre rendelhettünk. Én egy Wrap-et kértem salátával, csirkehússal töltve. A tortilla-szerű cucc, amibe bele volt tekerve házi készítésű volt, ha jól tudom. Minden nap van ebédre menü, és soxor vacsorára is lehet belőle menteni. Párom azt választotta, ő sem bánta meg. Tepsis rozmaringos csirkehús volt paradicsomos szósszal áthúzva krumplipürével körítve. Hát abból is meg tudtam volna enni egy adagot! :) Aztán nem mintha kellett volna, de annyira rákattantunk az étlapon szereplő mangalica tálra, hogy azt is meg kellett kóstolni. Ebben sem csalódtunk. Volt rajta sonka, kolbász, paprika, paradicsom, helyben sütött friss(!) kenyér, teavaj. Édes bugylibicskával. Szóval miután ezt is bepusziltunk, mindenki csipegetett róla egy picikét, csak el kellett fojtani ezt a remek lakomát egy kis édességgel. És hát mi mást ehet ilyenkor az ember lánya, mi lányok kértünk egy-egy csokiszuflét. Amint kihozták és az én életem párja is megkóstolta (megjegyzem már azon csodálkoztam, h nem rendelt alapból magának egyet), azonnal mehetett az aranykezű séfünk csinálni még egyet! Bevallom nőiesen visszakértem a falatot, amit kostoló gyanánt adtam! (pedig a párom az egyetlen, akitől általában nem sajnálok egyetlen falat finomságot sem!). Megjegyzem a konyha csak 8ig van és mi az utsó szuflét kb 8 óra 10kor kértük. És kaptuk is! Kedvesen és mosolyogva! Vaníliafagyival, bogyós gyümölcsöntettel... hmm. még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok, arról nem is beszélve, hogy aznap éjszaka csokiszuflékkal álmodtam :).

Egyébként árulnak helyben teákat, és egyéb kézműves termékeket, amiket az üzletben meg is lehet kóstolni az étlapról a különböző ételekben, italokban. Mi egy szilvás sörrel gazdagabban tértünk haza, amit ajándékba kaptunk! Még nem ittuk meg, várom a megfelelő alkalmat a kóstolásra!
Összegezve: remek hely, remek (magas borravalót érdemlő) kiszolgálás, barátságos árak, mosolygós tulajok, jó ízű, minőségi ételek és italok. Gyerekeseknek egy elkülönített gyerekkuckós asztal. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
A honlap elérhetősége:  Szendzso Cafe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése