házikó

házikó

2011. július 21., csütörtök

Citromtorta öntettel


Ezt a sütit többször csináltam már, mikor gyorsan kellett vmi finomat összedobni. Főleg nyáron szeretem kellemes citromos zamata miatt.
A recept a sütés című könyvből van, amit igen sűrűn forgatok a jobbnál jobb receptek miatt.

Hozzávalók:
200 gr liszt
2 tk sütőpor
200 gr cukor
4 tojás
150 gr tejföl
1 citrom reszelt héja
4 ek. citromlé
150 ml napraforgóolaj

Öntet:
4 ek porcukor
3 ek. citromlé

Vajazzunk ki egy kapcsos tortaformát. Megjegyzem, én nem szoktam vajazgatni, sütőpapírt használok, az sokkal egyszerűbb. Szóval, ha kivajaztunk, vagy sütőpapírral kibéleltünk egy kapcsos tortaformát, tegyük is félre :)
A lisztet és a sütőport szitáljuk tálba, és keverjük össze a cukorral. Egy másik tálban keverjük össze a tojásokat, a tejfölt, a citromhéjat, a citromlevet és az olajat. Adjuk a száraz hozzávalókhoz és keverjük simára. A tésztát öntsük a tortaformába és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe. 45-60 perc alatt süssük aranybarnára. Eközben a porcukrot és a citromlevet tegyük kicsi fazékba, és lassú tűzön kevergetve melegítsük addig, míg hólyagos nem lesz és be nem sűrűsödik. A süteményt vegyük ki a sütőből, jól szurkáljuk meg egy vékony nyárssal, vagy fogpiszkálóval, és kenjük rá az öntetet. Hagyjuk kihűlni teljesen. Az öntet elméletileg a lukakon keresztül felszívódik. Nekem a teteje kicsit ragacsos szokott lenni, de mi így szeretjük.

2011. július 19., kedd

Snidlinges pogácsa


Ha már a kertről kezdtem értekezni, akkor nem maradhat ki ez a remek pogácsarecept sem. Kicsit megnőtt a snidling, hajlott már össze-vissza, és éppen nem terveztem sem zsíroskenyeret enni napokig, sem olyat főzni, amibe nagy mennyiségbe kellett volna. Jött az isteni ötlet, hogy legyen snidlinges pogácsa, azt még úgysem ettünk. Kicsit tartottam a ház urától, mert a hagymaféléket ő csak módjával... Utólag megnyugodtam, mert a kb 3 tepsi pogácsa, amit szombat du sütöttem, vasárnapra már csak a hűlt helyét mutatta. Egy újabb sós sütemény, ami bekerül a repertoárba...

Hozzávalók:
500 gr liszt
250 gr margarin
fél kocka élesztő
kb 1 teáskanál cukor az élesztő felfuttatásához
1 dl tej
1 ek só
Kb. 1 kicsi pohár joghurt (vagy tejföl, vagy kefír), esetleg ha a tészta többet kíván, akkor lehet még hozzátenni
1 gerezd reszelt fokhagyma
1 csokor snidling
1 tojás a pogácsák megkenéséhez

A tejbe belerakjuk a kanálka cukrot, és meglangyosítjuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Amíg felfut, egy tálba tesszük a lisztet, a vajat. Összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet, majd a többi hozzávalót. Jó alaposan összegyúrjuk. Figyeljünk, hogy mindenhova jusson a snidlingből.
Lefedve langyos helyen megkelesztjük. Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, ha van kedvünk hozzá, akkor 2x-3x hajtogathatjuk is. A tetejét bevágjuk éles késsel, és közepes (vagy kicsi, vagy nagy, ahogy éppen kedvünk tartja) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük, a tetejét felvert tojással kenjük meg, megszórjuk durva szemű sóval, (vagy sajttal, vagy szezámmaggal) és előmelegített forró sütőben addig sütjük, míg aranybarnák nem lesznek.

2011. július 18., hétfő

Paradicsom

Július közepén járunk, már javában lehet csipegetni a kertben termett zöldségeket.
Nálunk is érik már a paradicsom, paprika, uborka, padlizsán, cukkini.
Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, idén picikét túlzásba vittem a paradicsomok ültetését, ezért ha odafönn is úgy akarják az égiek, akkor idén kis túlzással belefulladunk a paradicsomba. Van kicsi, még kisebb, nagyobb, még nagyobb. Befőző, és koktél, sárga és piros, és ki tudja hány fajta. Így jár az ember, ha a nagyon kedves szomszédoktól érkezik néhány (50-80 :)) palánta, és sajnálja kidobni. Még osztogattam is belőle, de így is maradt éppen elég. Aztán persze mire elkezdett nőni és virágozni gondosan el is felejtettem, melyik fajtát hova ültettem és meglepetés volt, mi lesz belőle.
Ha esetleg be tudja vki azonosítani a fajtákat a képek alapján, azt nagyon megköszönném...


Az első képen biztos, hogy befőző paradicsom van, ilyen volt nekem tavaly is. Talán Góliát lehet. Sajnos elvitte az egészet vmilyen betegség (mármint tavaly), de idén jól indultak a dolgok, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül egy rendesebb mennyiségű szószt eltenni.
A piros koktélparadicsomok közül 2féle van. Az egyik akkora amekkorát a boltokban is lehet kapni, de a másik picike, mintha egy meggyszem lenne.
A sárga koktélok közül pedig érdemes megemlíteni ezt a körte formájút (kép lejjebb). Belőle idén van először, sárga koktélnak árulták a piacon, azt hittem olyan lesz, mint a piros koktél (szép gömbölyű), de nagyon örülök, hogy ez a körte formájú lett, más sokan dicsérték, de sajnos nem tudom a nevét. A sárga koktél (a szép gömbölyű) magától kelt, csak most vettem észre, hogy van az is... :)
Van még egy nagyon érdekes fajta, talán látszik a lenti képen, annyi virág és annyi kis termés van rajta, hogy csak ámulok és bámulok. Ilyen fajtával sehol nem találkoztam még. Olyan elrendezésben vannak rajta a termések, mint a bodzán a virág, majd a bogyók. Súlya is van rendesen, alig bírtam felkötözni, hogy ne sérüljön. Hamarosan ők is elkezdnek érni, kíváncsian várom, hogy mekkorára nőnek és milyen lesz az ízük.

Egy kis ismertető:
Hivatalosan zöldség, de sokan gyümölcsként is eszik csak úgy magában. A burgonyafélék családjába tartozik (ezt nem is tudtam, de legalább érthető, miért szeretik a burgonyabogarak :)). Számtalan fajtájának változékonyságát a bogyók mérete (2-3 dkg-tól a 25-30 dkg-osig- megjegyzem nálam tavaly volt a befőző paradicsomok között 45 dkg-os is :)), száma, színe, alakja adja. A legtöbb fajta bogyójának színe piros, a benne lévő likopin illetve béta-karotin mennyiségétől függően.
Őshazája Peru, ahol ma is annyira elterjedt, hogy már-már gyomnövényként tartják számon.
Magas a cukor és C vitamin tartalma. Jótékony hatással van az immunrendszer erősítésére, az emésztés elősegítésére.
Pár szó a termesztésétől kis kommentekkel (forrás: http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/augusztus/paradicsom.html)

A paradicsomot hazánkban szabadföldön, fóliasátor alatt és üvegházban is termelik. Így voltaképpen nem volna akadálya annak, hogy egész évben fogyaszthassuk. Mégis inkább nyári "gyümölcs".

A kiskertekben főként szabadföldi ágyásokban termelik. Ajánlatos legalább két fajtát ültetni: egyet, amelynek a gyümölcsei korán érnek (determinált fajta, pl. K-3) és egyet, amely késő őszig, folyamatosan érleli gyümölcseit (folyton termő fajta, pl. Gála). Akinek kedve tartja, az ültessen néhány tő lugasparadicsomot is (félek, hogy az én körte alakú sárgám vmi ilyesmi lehet, mert már most magasabb,mint 1,5 méter, már egy karót kinőtt, nem tudom, hova kötözöm, ha a mostanin is túlnő) , amely három méter magasra is megnő, és ugyancsak folyamatosan érleli fürtjeit; az utolsó, be nem érett fürtöket a kamrába menekíthetjük a fagyok elől, ahol utóérnek.

A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szükséges. Lehetőleg tápkockás, Virágos palántákat ültessünk. A palántákat csak megbízható helyről érdemes beszerezni, ahol fajtabiztos, edzett palántákat árusítanak. Az elöregedett, megnyúlt palánták nem valók ültetésre; ezek nehezen erednek meg, lassan fejlődnek, keveset és későn teremnek.

A palántaültetés ideje április végén van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. A jól begyökeresedett palánták még a kisebb májusi fagyoknak is ellenállnak. Ha részlegesen elfagytak, akkor is kihajtanak. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a palánták teljesen elfagynak. Ilyenkor nincs más megoldás: új palántákat kell ültetni.

Egy négytagú család számára 25-30 paradicsompalánta elegendő. (ebből már jut a szomszédnak is, és eltevésre is)

A paradicsom gondos ápolást követel. A talaját rendszeresen kell kapálni, és legalább kétszer (palántázás után és a bogyók fejlődésekor) nitrogénműtrágyával trágyázni. Az öntözést is meghálálja.

A kártevők és a kórokozók ellen főként a nyár elején kell permetezni. Magam azt a gyakorlatot folytatom, hogy a szőlő permetlevéből juttatok a paradicsomtöveknek is. Amikor a bogyók sárgulni, pirosodni kezdenek, akkor már nem szabad permetezni, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt a paradicsom nem fogyasztható el!

A determinált növekedésű, alacsony fajták nem igényelnek támasztékot (ezzel vitatkozom, mert ha nagyon sok rajta a termés, akkor akármilyen alacsony növésű is a növény, a termés lehúzza az ágakat, így én ezeket is szoktam kötözni), de a magasabbra növőket és a lugasparadicsomot karótámasz mellé ültetem. Így minden fürt bogyói beérhetnek, nem szennyeződnek, és nem rothadnak a földön fekve.

A folytonnövekedésű töveket egy szálra ajánlatos nevelni: a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését.

Még a hónaljhajtásokat is fel lehet használni valamire. Ha úgy látjuk, hogy a tövek idő előtt elöregszenek, vagy valamiféle betegség következtében a levelek elszáradnak, és emiatt már nem képesek a bogyókat táplálni, akkor néhány jól fejlett hónaljhajtást érdemes éles késsel levágni, és homokos, tápdús földben meggyökereztetni; ezek fogják szolgáltatni a késő őszi gyümölcsöket - egészen a fagyokig.

Azt is megtehetjük, hogy a fagyok közeledtével néhány jól fejlett tövet felszedünk, és szorosan egymás mellé elültetjük őket a kert legvédettebb sarkában, majd fóliával letakarjuk. Ezzel a módszerrel karácsonyig szedhetjük a friss, érett bogyókat.

Szabadföldön a paradicsom szedése - átlagos körülmények között - július közepén kezdődhet meg. A kertben termett bogyókat érett állapotban ajánlatos leszedni, mert a félérettek is beérnek ugyan, de az ízük sokkal kevésbé kellemes. A gyümölcsöket reggel szüreteljük, amikor a nap még nem melegítette fel őket, mert így a hűtőszekrényben hosszabb ideig, napokig eltarthatók. Valahol egyszer azt hallottam - talán a Paprika Tv egyik műsorában, hogy a paradicsomot, (és úgy egyébként semmilyen gyümölcsöt) nem szabad hűtőbe tenni, mert elveszíti az igazi zamatát, és megáll az érési folyamat. Persze, ha már kicsit túlérett, akkor muszáj betenni, hogy még pár napig eltartható legyen.