házikó

házikó

2011. november 16., szerda

Étteremajánló - Szendzso Cafe



Időnként szoktunk vendéglátó egységeket látogatni. Időnként elégedettek is vagyunk. Sajnos csak időnként. Lehet, hogy rossz helyeket próbálgatunk, az is meglehet, túl kritikus vagyok, de nagyon kevés olyan helyet tudok felsorolni, ahova bármikor szívesen visszamennék. Olyat meg még kevesebbet, amikre évek múltán is nyálcsorgatva emlékezem. Jó, azért van ilyen!
De most! Most megtaláltuk a Szendzso Cafet! Nem magunktól, hanem mutatták, de ez mit sem von le az értékéből! Szóval Budapesten van egy csoda, ahova bármikor gondolkodás nélkül mennék. És amire sztem évek elmúltával is emlékeznék, ha mondjuk a sorsom jó messzire repítene és nem lenne lehetőségem legalább néhanapján meglátogatni. Mikor a honlapot nézegettem mit is vacsizzak, mert hát nem titok: közös vacsoráról szólt a szombat esti program egy kedves baráti párral, akkor ijedten kaptam a  telefont, hogy mit fogunk itt enni? Hiszen ez egy reggeliző kávézó!!! Kedves barátném megnyugtatott, hogy én csak ne izguljak, jól fogok lakni! Hittem neki, és milyen jól tettem! Mondhatni az asztaltól igen nagy kínok árán tudtam csak felállni! de ha még elém raktak volna vmit (milyen jó, hogy már nem tette senki:)), azt is megettem volna... gondolkodás nélkül... No lássuk sorjában...
Megérkeztünk egy nagyon hangulatos picurka kis helyre. A sarokban egy igazi retro rádióból ha jól emléxem pont U2 szólt, innentől kezdve nagy baj már nem lehet - gondoltam! (aztán sorra csupa olyan nóta, amiket igazán kedvelek). Teát kértem első körben. Több teásdoboz megszaglálása után (melyek mind isteniek voltak) végül a bogyós gyümölcs változatra esett a választásom. Mézzel. Nem bántam meg. Az illata után az ízében sem kellett csalódnom. Nagyon finom volt. Közben megérkeztek a barátaink és végre rendelhettünk. Én egy Wrap-et kértem salátával, csirkehússal töltve. A tortilla-szerű cucc, amibe bele volt tekerve házi készítésű volt, ha jól tudom. Minden nap van ebédre menü, és soxor vacsorára is lehet belőle menteni. Párom azt választotta, ő sem bánta meg. Tepsis rozmaringos csirkehús volt paradicsomos szósszal áthúzva krumplipürével körítve. Hát abból is meg tudtam volna enni egy adagot! :) Aztán nem mintha kellett volna, de annyira rákattantunk az étlapon szereplő mangalica tálra, hogy azt is meg kellett kóstolni. Ebben sem csalódtunk. Volt rajta sonka, kolbász, paprika, paradicsom, helyben sütött friss(!) kenyér, teavaj. Édes bugylibicskával. Szóval miután ezt is bepusziltunk, mindenki csipegetett róla egy picikét, csak el kellett fojtani ezt a remek lakomát egy kis édességgel. És hát mi mást ehet ilyenkor az ember lánya, mi lányok kértünk egy-egy csokiszuflét. Amint kihozták és az én életem párja is megkóstolta (megjegyzem már azon csodálkoztam, h nem rendelt alapból magának egyet), azonnal mehetett az aranykezű séfünk csinálni még egyet! Bevallom nőiesen visszakértem a falatot, amit kostoló gyanánt adtam! (pedig a párom az egyetlen, akitől általában nem sajnálok egyetlen falat finomságot sem!). Megjegyzem a konyha csak 8ig van és mi az utsó szuflét kb 8 óra 10kor kértük. És kaptuk is! Kedvesen és mosolyogva! Vaníliafagyival, bogyós gyümölcsöntettel... hmm. még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok, arról nem is beszélve, hogy aznap éjszaka csokiszuflékkal álmodtam :).

Egyébként árulnak helyben teákat, és egyéb kézműves termékeket, amiket az üzletben meg is lehet kóstolni az étlapról a különböző ételekben, italokban. Mi egy szilvás sörrel gazdagabban tértünk haza, amit ajándékba kaptunk! Még nem ittuk meg, várom a megfelelő alkalmat a kóstolásra!
Összegezve: remek hely, remek (magas borravalót érdemlő) kiszolgálás, barátságos árak, mosolygós tulajok, jó ízű, minőségi ételek és italok. Gyerekeseknek egy elkülönített gyerekkuckós asztal. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
A honlap elérhetősége:  Szendzso Cafe

2011. november 9., szerda

Pho - Vendégség a láthatáron!

Megkértem egy kedves barátnőmet Borja-lányt, hogy alkalomadtán vendégeskedjen a blogon! Nagy gasztrovarázsló, imád főzni, és szeret újdonságokat kipróbálni! Sok okosságot tanultam tőle az elmúlt időszakban. Szeretném, ha ti is hasonlóképpen fogadnátok, és olvasgatnátok időnként felbukkanó írásait! Nem szaporítom tovább a szót, álljon itt a mai recept...


Mit tegyen az ember, ha "prominens személyeket" vár vacsorára, valami igazán különlegessel szeretne előrukkolni, ám de betegségből lábadozik, és egy 6 hónapos gyerkőc is kéz alatt van?!
Jött az Isteni szikra: Phoe  
Az meg mi? Az meg ki?
Egy vietnami leves.
Gyakorlatilag magától elkészül, laktató, különleges ízű és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető a látványa tálaláskor.
Én a tyúkot választottam alapul. ( Készülhet még marhából vagy kacsából is, de van halas-rákos változata is)
Tehát a madarunkat megúsztatjuk egy jó nagy fazék hideg vízben. Hogy meg ne fázzon, gyújtsunk is alá!
Amíg a vizünk szép lassan melegszik, addig a tűzhely gázrózsáján (nyáron szabad tűzön)
Süssünk meg egy szép nagy fej vereshagymát, majd pedig egy darab ( kb hagymányi) friss gyömbért!
Én már ilyenkor imádom az illatokat a konyhában!
Nincs más dolgunk,mint ezeket is a fazékba pottyantani 2 rúd fahéj és megfelelő mennyiségű só társaságában.A levessel innentől semmi dolgunk!
A tálaláshoz készüljünk elő:
Vágjunk apróra 1 csokor újhagymát, egy csokor koriander zöldet, 2 chili paprikát, főzzünk meg egy zacskó rizstésztát. Mindegyiket tegyük szép tálkába, sorakoztassuk az asztalra őket. Egy lime-ot is felcikkezhetünk, azt is lehet bele csepegtetni.
Ekkor már a látvány is kezd alakulni a színes küblikkel az asztalon...
Kb másfél óra múlva el is zárhatjuk a gázt (vagy villanyt, vagy egyebet:)) Akkor jön a marcangolás: Fejtsük le a csontról az istenien illatozó húst, tegyük ezt is egy tálba. A leszűrt leves kerüljön az asztal közepére forrón. Innentől pedig mindenki kedvére adagolhatja  tányérjába a hozzávalókat!
Nálunk általában  "jaj! maradt egy kis tészta az alján, öntök rá még levest, nahát most meg lé maradt, zsupsz egy kis husi bele....." alapon elfogy minden, közben jót beszélgetünk és kézről kézre járnak a tálkák a fűszerekkel.
Gyors, különleges, illatos, finom és forró! :)

2011. október 13., csütörtök

Sertésszűzérme baconbe csomagolva


Elég régen készült el ez a recept, még valamikor a meleg nyári napokban. Azóta sok finomság került az asztalra és még több a kamrába. Idén mindenféle lekvárt sikerült eltenni. A körtefa ontotta magából a gyümölcsöt, a végén már nem bírtunk ránézni. És azt hiszem a család egyéb tagjai sem. Készült belőle körteszörp, körtebefőtt, körtelé, körtelekvár, körtés süti... és ettük nyersen is rendületlenül... de csak nem akart fogyni. Adtam anyuéknak, öcséméknek, szomszédoknak és még mindig volt... :) Az volt az érzésem, hogy egyet leszedünk róla kettő nő a helyébe. Ja és ki ne felejtsem a cefrébe is sikerült juttatni a lehullott megnyomódott egyedekből. Na valamikor a körteszezon kellős közepén lehetett az az isteni sugallat, hogy együnk sertésszüzet. Mondjuk nem tudom, ez most hogy jön ide, de a körtés finomságokról nem készült fotó (amit persze utólag még lehet pótolni) és valahogy össze kellett kötni a két témát, ha már nekiálltam mesélni... Gyengén sikerült, de most már mindegy :)
Szóval a recept. Volt otthon a hűtőben egy gyönyörű darab ebből a husiból, és a különböző főzőműsorokban láttam, hogyan is csinálják a nagyok. Szépen kissé vastagabb darabokra felkarikáztam a husit. Sóztam, borsoztam és az oldalát körbetekertem egy kis baconnal. Fogpiszkálóval megtűztem. Forró kicsit olívás serpenyőbe raktam egymás mellé, és varázsoltam rá egy kis kérget! A nagyon aszondják, így a fincsi leve benne marad a husiban, és nem szárad ki, mialatt a sütőben készre sül. Szóval pár perc alatt megsütöttem mind a két oldalát és enyhén olívaolajos tepsibe ill kis cserép tűzálló tálba raktam őket. A serpenyőben visszamaradt egy kis leragadt husi, ezért szintén ahogy a nagyoktól láttam, loccsintottam rá egy kicsi fehérbort, ami felszedte a maradékot és isteni szaftot csinált belőle. Ezt ráöntöttem a húsra és betoltam a sütőbe. Készre sütöttem. Közben életem párja megcsinálta a rizst hozzá, mert ez szigorúan az ő feladata, és a fenti gyönyörűség lett belőle! Jó étvágyat hozzá. Nagyon egyszerű elkészíteni és finom ebéd (vagy más) lehet belőle viszonylag hamar.

2011. július 21., csütörtök

Citromtorta öntettel


Ezt a sütit többször csináltam már, mikor gyorsan kellett vmi finomat összedobni. Főleg nyáron szeretem kellemes citromos zamata miatt.
A recept a sütés című könyvből van, amit igen sűrűn forgatok a jobbnál jobb receptek miatt.

Hozzávalók:
200 gr liszt
2 tk sütőpor
200 gr cukor
4 tojás
150 gr tejföl
1 citrom reszelt héja
4 ek. citromlé
150 ml napraforgóolaj

Öntet:
4 ek porcukor
3 ek. citromlé

Vajazzunk ki egy kapcsos tortaformát. Megjegyzem, én nem szoktam vajazgatni, sütőpapírt használok, az sokkal egyszerűbb. Szóval, ha kivajaztunk, vagy sütőpapírral kibéleltünk egy kapcsos tortaformát, tegyük is félre :)
A lisztet és a sütőport szitáljuk tálba, és keverjük össze a cukorral. Egy másik tálban keverjük össze a tojásokat, a tejfölt, a citromhéjat, a citromlevet és az olajat. Adjuk a száraz hozzávalókhoz és keverjük simára. A tésztát öntsük a tortaformába és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe. 45-60 perc alatt süssük aranybarnára. Eközben a porcukrot és a citromlevet tegyük kicsi fazékba, és lassú tűzön kevergetve melegítsük addig, míg hólyagos nem lesz és be nem sűrűsödik. A süteményt vegyük ki a sütőből, jól szurkáljuk meg egy vékony nyárssal, vagy fogpiszkálóval, és kenjük rá az öntetet. Hagyjuk kihűlni teljesen. Az öntet elméletileg a lukakon keresztül felszívódik. Nekem a teteje kicsit ragacsos szokott lenni, de mi így szeretjük.

2011. július 19., kedd

Snidlinges pogácsa


Ha már a kertről kezdtem értekezni, akkor nem maradhat ki ez a remek pogácsarecept sem. Kicsit megnőtt a snidling, hajlott már össze-vissza, és éppen nem terveztem sem zsíroskenyeret enni napokig, sem olyat főzni, amibe nagy mennyiségbe kellett volna. Jött az isteni ötlet, hogy legyen snidlinges pogácsa, azt még úgysem ettünk. Kicsit tartottam a ház urától, mert a hagymaféléket ő csak módjával... Utólag megnyugodtam, mert a kb 3 tepsi pogácsa, amit szombat du sütöttem, vasárnapra már csak a hűlt helyét mutatta. Egy újabb sós sütemény, ami bekerül a repertoárba...

Hozzávalók:
500 gr liszt
250 gr margarin
fél kocka élesztő
kb 1 teáskanál cukor az élesztő felfuttatásához
1 dl tej
1 ek só
Kb. 1 kicsi pohár joghurt (vagy tejföl, vagy kefír), esetleg ha a tészta többet kíván, akkor lehet még hozzátenni
1 gerezd reszelt fokhagyma
1 csokor snidling
1 tojás a pogácsák megkenéséhez

A tejbe belerakjuk a kanálka cukrot, és meglangyosítjuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Amíg felfut, egy tálba tesszük a lisztet, a vajat. Összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet, majd a többi hozzávalót. Jó alaposan összegyúrjuk. Figyeljünk, hogy mindenhova jusson a snidlingből.
Lefedve langyos helyen megkelesztjük. Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, ha van kedvünk hozzá, akkor 2x-3x hajtogathatjuk is. A tetejét bevágjuk éles késsel, és közepes (vagy kicsi, vagy nagy, ahogy éppen kedvünk tartja) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük, a tetejét felvert tojással kenjük meg, megszórjuk durva szemű sóval, (vagy sajttal, vagy szezámmaggal) és előmelegített forró sütőben addig sütjük, míg aranybarnák nem lesznek.

2011. július 18., hétfő

Paradicsom

Július közepén járunk, már javában lehet csipegetni a kertben termett zöldségeket.
Nálunk is érik már a paradicsom, paprika, uborka, padlizsán, cukkini.
Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, idén picikét túlzásba vittem a paradicsomok ültetését, ezért ha odafönn is úgy akarják az égiek, akkor idén kis túlzással belefulladunk a paradicsomba. Van kicsi, még kisebb, nagyobb, még nagyobb. Befőző, és koktél, sárga és piros, és ki tudja hány fajta. Így jár az ember, ha a nagyon kedves szomszédoktól érkezik néhány (50-80 :)) palánta, és sajnálja kidobni. Még osztogattam is belőle, de így is maradt éppen elég. Aztán persze mire elkezdett nőni és virágozni gondosan el is felejtettem, melyik fajtát hova ültettem és meglepetés volt, mi lesz belőle.
Ha esetleg be tudja vki azonosítani a fajtákat a képek alapján, azt nagyon megköszönném...


Az első képen biztos, hogy befőző paradicsom van, ilyen volt nekem tavaly is. Talán Góliát lehet. Sajnos elvitte az egészet vmilyen betegség (mármint tavaly), de idén jól indultak a dolgok, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül egy rendesebb mennyiségű szószt eltenni.
A piros koktélparadicsomok közül 2féle van. Az egyik akkora amekkorát a boltokban is lehet kapni, de a másik picike, mintha egy meggyszem lenne.
A sárga koktélok közül pedig érdemes megemlíteni ezt a körte formájút (kép lejjebb). Belőle idén van először, sárga koktélnak árulták a piacon, azt hittem olyan lesz, mint a piros koktél (szép gömbölyű), de nagyon örülök, hogy ez a körte formájú lett, más sokan dicsérték, de sajnos nem tudom a nevét. A sárga koktél (a szép gömbölyű) magától kelt, csak most vettem észre, hogy van az is... :)
Van még egy nagyon érdekes fajta, talán látszik a lenti képen, annyi virág és annyi kis termés van rajta, hogy csak ámulok és bámulok. Ilyen fajtával sehol nem találkoztam még. Olyan elrendezésben vannak rajta a termések, mint a bodzán a virág, majd a bogyók. Súlya is van rendesen, alig bírtam felkötözni, hogy ne sérüljön. Hamarosan ők is elkezdnek érni, kíváncsian várom, hogy mekkorára nőnek és milyen lesz az ízük.

Egy kis ismertető:
Hivatalosan zöldség, de sokan gyümölcsként is eszik csak úgy magában. A burgonyafélék családjába tartozik (ezt nem is tudtam, de legalább érthető, miért szeretik a burgonyabogarak :)). Számtalan fajtájának változékonyságát a bogyók mérete (2-3 dkg-tól a 25-30 dkg-osig- megjegyzem nálam tavaly volt a befőző paradicsomok között 45 dkg-os is :)), száma, színe, alakja adja. A legtöbb fajta bogyójának színe piros, a benne lévő likopin illetve béta-karotin mennyiségétől függően.
Őshazája Peru, ahol ma is annyira elterjedt, hogy már-már gyomnövényként tartják számon.
Magas a cukor és C vitamin tartalma. Jótékony hatással van az immunrendszer erősítésére, az emésztés elősegítésére.
Pár szó a termesztésétől kis kommentekkel (forrás: http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/augusztus/paradicsom.html)

A paradicsomot hazánkban szabadföldön, fóliasátor alatt és üvegházban is termelik. Így voltaképpen nem volna akadálya annak, hogy egész évben fogyaszthassuk. Mégis inkább nyári "gyümölcs".

A kiskertekben főként szabadföldi ágyásokban termelik. Ajánlatos legalább két fajtát ültetni: egyet, amelynek a gyümölcsei korán érnek (determinált fajta, pl. K-3) és egyet, amely késő őszig, folyamatosan érleli gyümölcseit (folyton termő fajta, pl. Gála). Akinek kedve tartja, az ültessen néhány tő lugasparadicsomot is (félek, hogy az én körte alakú sárgám vmi ilyesmi lehet, mert már most magasabb,mint 1,5 méter, már egy karót kinőtt, nem tudom, hova kötözöm, ha a mostanin is túlnő) , amely három méter magasra is megnő, és ugyancsak folyamatosan érleli fürtjeit; az utolsó, be nem érett fürtöket a kamrába menekíthetjük a fagyok elől, ahol utóérnek.

A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szükséges. Lehetőleg tápkockás, Virágos palántákat ültessünk. A palántákat csak megbízható helyről érdemes beszerezni, ahol fajtabiztos, edzett palántákat árusítanak. Az elöregedett, megnyúlt palánták nem valók ültetésre; ezek nehezen erednek meg, lassan fejlődnek, keveset és későn teremnek.

A palántaültetés ideje április végén van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. A jól begyökeresedett palánták még a kisebb májusi fagyoknak is ellenállnak. Ha részlegesen elfagytak, akkor is kihajtanak. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a palánták teljesen elfagynak. Ilyenkor nincs más megoldás: új palántákat kell ültetni.

Egy négytagú család számára 25-30 paradicsompalánta elegendő. (ebből már jut a szomszédnak is, és eltevésre is)

A paradicsom gondos ápolást követel. A talaját rendszeresen kell kapálni, és legalább kétszer (palántázás után és a bogyók fejlődésekor) nitrogénműtrágyával trágyázni. Az öntözést is meghálálja.

A kártevők és a kórokozók ellen főként a nyár elején kell permetezni. Magam azt a gyakorlatot folytatom, hogy a szőlő permetlevéből juttatok a paradicsomtöveknek is. Amikor a bogyók sárgulni, pirosodni kezdenek, akkor már nem szabad permetezni, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt a paradicsom nem fogyasztható el!

A determinált növekedésű, alacsony fajták nem igényelnek támasztékot (ezzel vitatkozom, mert ha nagyon sok rajta a termés, akkor akármilyen alacsony növésű is a növény, a termés lehúzza az ágakat, így én ezeket is szoktam kötözni), de a magasabbra növőket és a lugasparadicsomot karótámasz mellé ültetem. Így minden fürt bogyói beérhetnek, nem szennyeződnek, és nem rothadnak a földön fekve.

A folytonnövekedésű töveket egy szálra ajánlatos nevelni: a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését.

Még a hónaljhajtásokat is fel lehet használni valamire. Ha úgy látjuk, hogy a tövek idő előtt elöregszenek, vagy valamiféle betegség következtében a levelek elszáradnak, és emiatt már nem képesek a bogyókat táplálni, akkor néhány jól fejlett hónaljhajtást érdemes éles késsel levágni, és homokos, tápdús földben meggyökereztetni; ezek fogják szolgáltatni a késő őszi gyümölcsöket - egészen a fagyokig.

Azt is megtehetjük, hogy a fagyok közeledtével néhány jól fejlett tövet felszedünk, és szorosan egymás mellé elültetjük őket a kert legvédettebb sarkában, majd fóliával letakarjuk. Ezzel a módszerrel karácsonyig szedhetjük a friss, érett bogyókat.

Szabadföldön a paradicsom szedése - átlagos körülmények között - július közepén kezdődhet meg. A kertben termett bogyókat érett állapotban ajánlatos leszedni, mert a félérettek is beérnek ugyan, de az ízük sokkal kevésbé kellemes. A gyümölcsöket reggel szüreteljük, amikor a nap még nem melegítette fel őket, mert így a hűtőszekrényben hosszabb ideig, napokig eltarthatók. Valahol egyszer azt hallottam - talán a Paprika Tv egyik műsorában, hogy a paradicsomot, (és úgy egyébként semmilyen gyümölcsöt) nem szabad hűtőbe tenni, mert elveszíti az igazi zamatát, és megáll az érési folyamat. Persze, ha már kicsit túlérett, akkor muszáj betenni, hogy még pár napig eltartható legyen.



2011. június 1., szerda

Kerthelyzet május

Hoppá... Kicsit elszaladt az idő! Gondosan olvasgatom a kedvenc blogjaimat, amiből már igencsak tetemes mennyiség van, de a sajátomhoz nem jutottam hozzá mostanában, pedig annyi minden történik a kertben, hogy elmondani kevés lenne 3 nap is. Egy rövid összefoglaló:
Először is a salátákról néhány szó... Idén akkora fej salátáim vannak, amelyeket a boltok polcain is látni lehet. Persze amit magról ültettem tavasszal, szinte semmi nem bujt ki, viszont, ami tavaly (az akkori bosszúságomra) felmagzott, szépen elszórta magjait és tavasszal gyönyörű kis palánták voltak belőle, melyeket a kert felásása előtt még gondosan át tudtam menteni. Mivel így sikerült őket kellő távolságra ültetni, gyönyörű nagyok lettek és szépen fejesednek. Már le kellene szedni őket, mert 2-3 megint elkezdett felmagozódni :(. Kaptam nemrég saláta palántákat, azokat is szépen elültetgettem a paradicsomok közé, már azok is elkezdtek gyarapodni. Mire az eredeti termés kifogy, addigra pont ehető méretűek lesznek.
Ültettem madársalátát is, de jelen pillanatban a gaztengerben csak nehezen találom. A rukkola is szép nagy, és talán idén a tépősalátából is kibújt néhány.
Spenótból sem volt idén hiány, de csak az első vetés jött ki szépen, a másodikból alig valami. Sárgarépának és fehér répának idén nyomát sem láttam, pedig abból is került a földbe mag rendesen. Kigazolom a helyét és még1x próbálkozom a vetéssel, max kicsikék maradnak, de az sem baj.
Tavaly paprikából volt rengeteg, idén a saját nevelésű palánták szépen megindultak, aztán egyszercsak megadták magukat, és alig-alig maradt belőle vmi.
A padlizsánok is a helyükön vannak, szépen meg is maradtak, és a cukkini is kibujt, mint ahogy az uborka is. A céklát és a bokorbabot a hétvégén etettem el, remélem hamarosan az is mutatja magát.
Ebben az évben paradicsomot eszünk paradicsommal, ha az időjárás nem szól közbe, mint tavaly. A saját palántáim elég gyatrán néztek ki, ezért gondoltam veszek néhány palántát, hogy bebiztosítsam magam. Naná, hogy a következő héten kaptam vagy 50 vegyes palántát. AMit tudtam kiültettem, a szomszédokat is elláttam pár darabbal, majd a következő héten a másik kedves városbeli néni - bácsitól kaptam még egy rakattal más fajtákat, hát azokat is ki kellett ültetnem, mert azt nem venném a lelkemre, ha egy is kárba veszne. Nem is kell mondanom, hogy a saját palántáim is rendesen megindultak abban a pillanatban, ahogy kiraktam őket a levegőre, hogy vagy lesz belőlük valami, vagy sem. És lett! Ja! és a tavaly lerohadt, földre került paradicsomokból spontán kibujt pár db. Szóval jelen pillanatban vagy 60 palánta van a kertben és még kb 10 várja a kiültetést. Hogy hova pakolom őket, arról halvány lila gőzöm sincs, de muszáj kirakni,mert mégiscsak azok a sajátok :) Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor még sehol nem voltak kicsi zöldparadicsomok a töveken, idén viszont kedvező az időjárás, mert már most rengeteg kis pari van, és a virágok mennyiségén is látszik, h semmiből sem lesz hiány. Viszont vegyesen vannak ültetve a tövek, úgyhogy minden egyes szem érésekor meglepetés lesz, hogy melyik fajta. Így kicsit izgalmasabb a dolog, és izgatottan várom, hogy mi történik :)
Idén először próbálkozom karalábé és kelbimbó ültetésével. A karalábé már a helyén van, szépen fejlődik is. A kelbimbóra még várok kicsit, de már az is palántában, csak várni kell, míg kicsit megerősödik, hogy kiültethető legyen... Nagy tapasztalat a salátából kiindulva, hogy jövőre, amit lehet palántázok, és úgy ültetem ki. Sokkal könnyebb, és minden tő között meg tudom hagyni a megfelelő távolságot.

2011. február 21., hétfő

Citromkeksz

Volt hát ugye Valentin-nap. Amit ugye nem tartunk. Legalábbis sokan mások :). Mi tartjuk! Nem szivecskés őrületek vannak, rózsaszín csodákban, giccses szalagokkal... csak apróság. pici csoki... pici virág. egy szál rózsa... És örülünk, hogy tarthatjuk, mert van szerelmünk, akivel érdemes .... Elég rózsaszín, mi? :) Most Bálintka hozott a gyűjteménybe egy újabb könyvet. Mit könyvet! Egy újabb szakácskönyvet! Egyszerűen csak Sütés a címe, ami valljuk be elég snasszul hangzik, de kinyitva csodákra lehet benne bukkanni! Az elejétől a végéig szépen sorban meg is fogom csinálni. Ígérem! Persze ez nem lesz 2 nap, mivel sorban áll a polcon még pontosan (nem pontosan) 100-150 könyv könyv, füzet, újság, meg ami még akad.:) Szóval majd haladunk szépen sorjában. Persze most sem az elején kezdtem, hanem a közepén, mert hát az úgy az igazi! Ugye, hogy ugye...? Mivel tegnap vendégségben voltunk, ezért egy gyerekkompatibilis sütire esett a választásom. Nagy sikert aratott, mivel a 1,5 tepsinyi alaktalan vmi 3 óra alatt eltűnt 5 törpe keze nyomán a pocakban. Nem hiszem, hogy a felnőtteknek sokat hagytak volna. De ez nem is baj, legalább nem hízunk! (azt meséltem már, ha barátnőm 9 kilot fogyott 3 hónap alatt? most ő az aktuális példakép, bár én a felével is boldog lennék első lépésben :)) Persze, ha ilyeneket gyárt az ember, akkor ez nehéz lesz, de hajrá ZUMBA! Minden bizodalmam benned van! (ha valakit érdekel, hogy mi is ez pontosan, akkor szívesen megosztom egy következő posztban).

Hozzávalók:
100 gr puha vaj
125 gr cukor
1 citrom reszelt héja
1 felvert tojás
4 ek. citromlé
350 gr liszt
1 tk sütőpor
1 ek. tej
porcukor a tetejére

A vajat, a cukrot és a citromhéjat keverjük egy tálban habosra. Apránként adjuk hozzá a tojást és a citromlevet, és jól keverjük össze. A lisztet, és a sütőport szitáljuk hozzá, keverjük el. Adjuk hozzá a tejet és dolgozzuk sima tésztává.Vegyünk ki a tésztából tetszőleges nagyságú darabkákat és formáljunk belőle, ami eszünkbe jut (remek móka lehet kisebb gyerekekkel közösen kreálni az alkotmányokat). A kekszeket tegyük kivajazott (vagy sütőpapíros) sütőlemezre, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük 1520 percig. Hagyjuk kihűlni és szórjuk meg porcukorral.



2011. február 9., szerda

A zsemle ára

Kaptam egy körmélt. Megosztom. No comment... de mélyen egyet értek!!! És nem lázítok! Csak gondokodom! :) Vagy megárt? :)

Már én is elgondolkodtam többször a közüzemi számla problémakörén. Főleg az utolsó két gázszámlánál. Mi diktáljuk. De véletlenül sem tudom kiszámolni mennyit fogunk fizetni. Ha nem diktálom be, akkor teljesen követhetetlen, de ha bediktálom, akkor sincs sok értelme, mert nem az alapján küldik a számlát.... Ha véleményetek van, bennetek ne maradjon :))

A zsemle ára

Ma már semmi szükség nincsen se villanyórára, se gázórára!

Hogy miért?

Mert ezek a mérőórák eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a Fogyasztó és a Szolgáltató egymás közötti korrekten elszámoljon és a Fogyasztó annyi díjat fizessen, amennyi villanyt, vagy gázt a mérőóra szerint elhasznált.

Ennek azonban ma már semmi jelentősége nincsen, mert bármit mutat a mérőóra, a Szolgáltató olyan összegű számlát állít ki, amilyet akar!

Hogy miért?

Mert nincsen ember, aki ellenőrizni tudná, hogy a számlán szereplő összeg megfelel-e a tényleges fogyasztásnak.

Miért?

Mert a számlán szereplő, fizetendő díj és a mérőóra által mutatott elhasznált mennyiség, és annak egy egységnyi díja köszönőviszonyban sincs egymással.

Egy normálisan működő államban, tisztességes gazdasági rendszerben, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m3 gáz mennyibe kerül; a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni az egységárral, és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni!

Nálunk nem így van, mert ez nem normális gazdaság, ország, és nem működik tisztességes államrendszer!

Vegyünk egy villanyszámlát, hogy igazunk van-e? Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6.758,- Ft díj:

24h áramdíj tömb I. 110 kWh 20,38 Ft/kWh

2.242,- Ft

24h áramdíj tömb II. 45 kWh 21,68 Ft/kWh

976,- Ft

Összesen tehát:

3.218,- Ft

Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért van a két különböző egységár, de ez még belefér ) 3.218,- Ft áramdíj fizetendő.

Azonban ezzel nincs vége, mert a számla folytatódik, úgy mint:

Szénipari szerkezetátalakítási támogatás

31,- Ft

Kedvezményes árú villamos energiai támogatás

19,- Ft

Összesen:

50,- Ft

Átviteli-rendszerirányítási díj

89,- Ft

Rendszerszintű szolgáltatás díj

66,- Ft

Elosztói forgalmi díj

1 1.341,-Ft

Elosztói veszteség díj

648,-Ft

Menetrend kiegyensúlyozási díj

78,- Ft

Összesen:

2.222 Ft

Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a "menetrend kiegyensúlyozási díj", figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni.

Továbbá:

Elosztói alapdíj

150 Ft

Összesen:

2 372 Ft

Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218,- Ft) hozzáadjuk ezt a többit (2.372,- Ft), akkor 5.590,- Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön + 50 Ft AHK ( rejtély, hogy ez meg micsoda???? ) és máris megkapjuk a villanyszámla

6.758,- Ft-os végösszegét!

Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, összesen 2.372,-Ft, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy;

- ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek;

- és miért nem alacsonyabbak;

- vagy magasabbak;

- továbbá, ki és mikor állapította meg pl.: a "menetrend kiegyensúlyozási díj" 0,5000 HUF/kWh egységárát,

- és végül: ennek mi a fene köze van az elfogyasztott villanyáramhoz??????????????????.

Ha még egyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áramfogyasztás után mindössze;

3.218,- Ft-ot

kellene fizetni, de ezt feltornázták a fogyasztók számára teljességgel ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel;

6 758 Ft-ra!

A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb.Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m3), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m3) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a két ismeretlenes egyenletet, és őrzi meg a számla összegének titkát.

Miért van ez így?

Hol van a fogyasztóvédelem?

Mikor lesz már ennek vége?

A villanyszámla analógiájára elképzeltem, hogyan is festene egy zsemle számlája a Szolgáltató büféjében:

Péksütemény 1 db

8,50 Ft

Búza vetési és aratási összetevő

2,32 Ft

Búza érlelési nap-egyenérték

0,27 Ft

Búza kelési bizonytalansági faktor

1,88 Ft

Búza feldolgozási (háztáji) veszteség

0,66 Ft

Búza sikér-díj

1,30 Ft

Kukorica bánatpénz

0,72 Ft

Vízbázis fejlesztési hozzájárulás

0,20 Ft

Pékség újrafestés, rovarirtás

0,52 Ft

Gömbölyítési jutalék (művészeti felár!!!)

0,78 Ft

Szolárium (régebben színkezelési) pótdíj

1,70 Ft

Sütőlapát korszerűsítési alap

0,88 Ft

Azonosítás

0,34 Ft

Kifli szolidaritási együttható

2,40 Ft

PTU.KAH.ZZ

1,90 Ft

Összesen:

27,00 Ft

Ezekhez a multikhoz egyre inkább igazodik és hasonul a víz- és csatorna szolgáltatások díja. Nem a számlájukkal, hanem a hozzáállásukkal.

Bármilyen probléma, vagy vita keletkezik a szolgáltató és közöttünk első és nyomatékos kijelentésük;

Ha nem fizetsz, kikapcsoljuk a szolgáltatást, vagy leszereljük a mérő órát!

Tehát jogorvoslati lehetőségünk is csak a vitatott számlák kifizetése után lehetséges, ha továbbra is szeretnénk villany mellett olvasni, gázzal főzni és vizet inni, stb.

Jó lenne ténylegesen, ha ezen monopóliumoknak, szolgáltatóknak megpiszkálnák a működését és megtiltanák, hogy a fogyasztókkal szemben azt a fenyegetési lehetőséget, hogy vitatott helyzetekben;

HA NEM FIZETSZ, LESZERELJÜK

végre az

ÁLLAM

erőfölénnyel és joggal való visszaélésnek minősítené!

Nem csak azokról van szó, akik nem fizetik - a fentiek szerint, amúgy teljesen alaptalan, "feturbózott" módon kiállított számlájukat, - hanem azokról az esetekről beszélünk, amikor a multik, vagy a hatalmi pozícióból szolgáltató cégek téves, vagy rossz számlákat állítanak ki.

Történjen ez az általa kezelt mérőeszköz hibájából, vagy számlázási hibából.

Ezekben az esetekben nagyon gyorsan kicserélik a mérőket és másfél, két hónap múlva mikor megjön a számla csak akkor fedezhető fel a "túlszámlázás" már nem tehetünk semmit, mert a leszerelt mérőket ezek a szolgáltatók nagyon gyorsan szétszedik, vagy átszerelik, így a fogyasztót meggátolják annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa a mérő hibáját!

Elgondolkodtató:

Mikor egy cégvezetés alap gondolata és mondata a következő:

HA NEM FIZETSZ LESZERELJÜK, KIKAPCSOLJUK!

Meddig engedjük zsarolni magunkat a multiktól, monopóliumoktól?

Mikor lesz az, hogy ők ténylegesen a Fogyasztókat kiszolgáló

szolgáltatók

lesznek nem pedig kizsákmányolók!


2011. február 1., kedd

Ken Follett: A Titánok bukása


Itt vagyoooook! Hideg van... Kint... Hol esik a hó, hol olvad és nyakig a sárban lépkedünk... Bodzát naponta kell fürdetni. Utálja... Utálom... Együtt utáljuk... :) Az embernek, vagyis nekem nincs kedvem kimozdulni. Hát ülök és olvasok. Mert most arra van idő és kedv. És nem csak recepteket :) Egyik kedvenc íróm legújabb mesterművét ajánlom a figyelmetekbe. Természetesen ahogy már megszoktam tőle van benne politika, érzelem, kusza szálak, szex. Aztán persze összekapcsolódnak a szálak. Csak ahogy az már nála lenni szokott! Tini korom óta olvasom a könyveit és ha jól emlékszem egyben sem csalódtam még. Most ismét nagyot alkotott. Könyörtelenül írja le a háború borzalmait és ellentmondásait úgy, ahogy csak ő tudja! Jó, hogy nem abban a korban élünk. Bár az arisztokrácia életébe picit belepillantanék 1-2 hétig vagy hónapig... Azért az jó móka lehetett, persze nem a háború alatt... Inkább előtte... Még nem olvastam ki a könyvet, de már nem sok van hátra. Alig várom már, hogy olvassam tovább.
Röviden a tartalma, ami közel sem adja vissza a teljes sztorit. Egyszerűen el kell olvasni! Még van idő, mielőtt végre lehet menni a kertbe. (Bár már könyörtelenül jön a TAVASZ!! Már nem tök sötétben indulok a munkahelyemről haza! Hurrá! Pár nap, és nem tök sötétben érek haza! Onnantól már nincs visszaút! Minden télen ezt várom, és akkor már lehet tervezni a kertet... ) Vagy kirándulni. Vagy csak egyszerűen kiszabadulni a lakás négy fala közül... Addig is olvassatok, és ha vki megosztaná a véleményét, akkor hajrá!
A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik.
A titánok bukása - Ken Follett többi regényéhez hasonlóan - izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.
Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, "A titánok bukása" a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik.

A következő rész 2012-ben fog megjelenni, a harmadik pedig 2013-ban. Nagyon várom! Jó olvasást, jó szórakozást!!! ;)