Nem sós, nem édes, de pogácsa

Ma sem volt vmi nagyon kertben - fűben fekvő idő... Ettől aztán olyan főzhetnékem támadt, hogy egyből készítettem ebédre egy finom spenótot. Nem is untatok senkit ennek a leírásával. Aztán nagyon gyorsan elkezdtem paradicsomot befőzni. A tegnapi esőben leszedett paradicsomok sorsa így meg is pecsételődött. Ezt majd holnap elmesélem. Most a pogácsa receptjét osztom meg veletek,ami sem nem édes, sem nem sós. Igazából semmilyen karakteres íze nincsen, mégis ettük egymás után. A receptje pont olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű az íze is. Paul Hollywoodtól származik.
Hozzávalók:
0,5 kg liszt
75 gr vaj
2 tojás (+/- egy kicsi a kenéshez)
75 gr cukor
30 gr sütőpor (ezt én soknak találtam, ezért csak egy csomaggal tettem bele, de legközelebb kipróbálom 2-vel, hátha magasabbra emelkedik majd a pogácsa)
230 ml tej
érzés szerint mazsola vagy kókusz, vagy csokidarabkák

Elkészítése:
Az összes hozzávalót belehajítottam a kenyérsütőbe és beállítottam a dagasztó programot. Hagytam, hogy a gép szépen összekeverje helyettem a masszát (mikor kb a felénél járt a dagasztás, beleszórtam egy kis mazsolát), de kikapcsoltam, mielőtt elkezdett volna keleszteni. Lisztezett deszkára borítottam és kb. fél-egy centi vastagra nyújtottam, majd közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A tetejét megkentem tojással és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam. A recept szerint 10-15 perc alatt megsül. Nekem még hagyományos sütőm van, így nálam inkább 25 perc kellett neki.

Pan Gallego

Most már tuti, hogy beköszöntött az ősz :(. Állatokkal felváltva szenvedtünk ma. Egész nap csak esett és esett és esett... mintha sosem lenne vége. A legnagyobb szakadó esőben bosszúból paradicsomot szedtem, bár leginkább magamon sikerült bosszút állnom. Tulajdonképpen öltözhettem át:) de legalább összeszedtem a paradicsomok egy részét. Ez a kb 1 kilo már tuti nem lesz az enyészeté, meg a csigáké... Asszem a csigák szaporulat tekintetében simán felvehetik a versenyt a nyulakkal. Nálunk mindenhol van belőlük bőven. Akármennyit áthajítok a szomszédba (üres a ház, így kisebb a lelkiismeretfurdalás:)) mindig a duplája jön vissza. Szóval a lényeg, ma nem sok mindent lehetett csinálni a kertben, kénytelen voltam benti elfoglaltságot találni. Elő is vettem a csodakönyvemet. Van egy hatalmas kenyeres könyvem, csodálatos kenyerek és péksütemények vannak benne. Elhatároztam, hogy szépen lassan minden egyes receptet ki is fogok próbálni belőle. Legyen ez most az első a blogra.
Ez a parasztjellegű kenyér olívaolajjal készül (bár a recept alternatívaként sertészsírt is ír), és semleges íze van. Az alakja általában szabálytalanul kerek és eredetileg jó nagyra készítik. A héja puha, a bele laza. Spanyolországon kívül negyedekben árusítják Magos változatát tökmaggal, szezámmaggal dúsítják. Nekem nem volt itthon tökmag, helyette napraforgót és lenmagot használtam.
Hozzávalók:
350 g fehérítetlen kenyérliszt
115 g teljes kiőrlésű kenyérliszt (nekem teljes kiőrlésű búzaliszt volt éppen itthon)
275 ml langyos víz
2 ek. olívaolaj (vagy sertészsír)
20 g friss élesztő (vagy 6 g élesztőpor)
2 kk. só
2 ek. tökmag
2 ek. napraforgómag
1 ek. köles
kukoricaliszt a szóráshoz
(Ez az eredeti recept, de én napraforgómagot, lenmagot, és szezámmagot tettem bele)

Elkészítése:
A kenyérsütő üstjében megdagasztottam a hozzávalókat a magok kivételével. Mikor duplájára kelt, megdögönyöztem és belegyúrtam a magokat. Lisztezett kenyérformába raktam, keresztben bevagdostam a tetejét és megint hagytam, hogy duplájára keljen. Sütőlemezre kellett volna tennem, akkor az oldalai is ívesek maradtak volna, de szerintem így is elfogadható lett a formája. A receptben azt írja hintsük meg kukoricaliszttel, de én azt jól elfelejtettem :)
Közben melegítsük elő a sütőt 220 fokra és tegyünk hideg vízzel egy edényt az aljába. Tegyük a tésztát a vizes edény fölé a rácsra. Süssük a cipót 10 percig. Ekkor vegyük ki a vizes edényt és süssük tovább a cipót még kb 20-25 percig, illetve míg jól megpirul és tompa hangot ad az alja ütögetésre. Tegyük rácsra kihűlni.