házikó

házikó
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelt tészta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelt tészta. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 24., vasárnap

Narancsos kalács

Van itthon pár túl korán vásárolt narancs, ami még nem annyira finom, mondhatni kissé savanykás. Nem szeretném, ha tönkre menne, ezért elkezdtem sütiknek feldolgozni. Elég lédús, ezért könnyen viszonylag sok lé nyerhető belőle. Az egyik narancsból narancsos kalács lett, miközben sült, isteni illatok terjengtek a lakásban. Reggelire teavajjal és teával tökéletes párosítás.



Hozzávalók:
Nem nagyon mértem ki semmit, ezért csak kb. mennyiségek lesznek, de a végén megadom az eredeti receptet is, amit alapul használtam. Gyakorlott háziszakácsok látják a tészta állagán, ha esetleg folyadék, vagy pici liszt kell bele, kezdőknek mondom, akkor jó a tészta, ha tökéletesen tiszta a dagasztóedény, ha kázzel dagasztunk, akkor a kezünk. Ha ragad, akkor pici liszt kell bele, ha morzsálódik, akkor folyadék)

Kb 2,5 dl narancslé (ez úgy állt össze nálam, h kicsavartam 1 narancs levét és hozzáöntöttem 50%-os narancslét)
1 tojás
Kb 10 dkg vaj
Kb 50 dkg liszt
6 ek cukor (ez kb 9 dkg-nak felel meg)
1 cs vaníliás cukor
1,5 dkg friss élesztő
csipet só,
pár csepp rumaroma

Elkészítése:
A fenti hozzávalókból egy ruganyos tésztát dagasztottam, hagytam duplájára kelni. Mikor megkelt, újra átgyúrtam, 3 részre osztottam, hosszú rudat sodortam mind a 3 részből, és összefontam. Tetejét felvert tojással megkentem és újra kelni hagytam addig, míg a sűtő be nem melegedett 180 fokra. Kb 40 percet sütöttem. És a végeredmény olyan lett, mint a fenti képen. Az íze kellemesen narancsos volt.


2013. január 25., péntek

Szilvalekváros fánk

Hamarosan vége a farsangi időszaknak, ezért gyorsan ki kell még használni az időt egy kis fánksütésre. A receptet egy ismerősöm osztotta meg a FB-on, amit gyorsan ki is kellett próbálnom (forrás: FB SonkaArcok oldala, illetve Bereznay Tamás süteményes könyve) A mostani recept nem olajban sült és inkább pogácsára hasonlít (mint ahogy drága unokatesóm hamar meg is jegyezte :), de azért nagyon finom lett. Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy csak lekvárral csináltam, az aszaltszilvás-pálinkás változatot majd máskor fogom kipróbálni. Ja, és a széleit egész tojással kentem meg, nem bíbelődtem a szétválasztással. Így is nagyon finom lett. Nem túl édes, így becsaphatom magam, hogy egészségesebb is :) Mondanom sem kell, a lekvár ismét a házi cukor nélkül főtt finomság!

Hozzávalók:
50 dkg liszt
3,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos tej
7 dkg cukor
8 dkg vaj
fél kk só
1 citrom reszelt héja
3 tojás sárgája

20 dkg szilvalekvár
20 dkg aszalt szilva
0,5 dl szilvapálinka
csipet só
2 dkg olvasztott vaj

Az aszalt szilvát négybe vágjuk, a pálinkával összekeverjük és egy éjszakán át hagyjuk benne állni. Másnap összekeverjük a szilvalekvárral.
A lisztet egy tálba szitáljuk. Az élesztőt belemorzsoljuk 1 dl enyhén cukrozott langyos tejbe. A liszt közepén mélyedést készítünk és beleöntjük a tejet. Tetejét liszttel megszórjuk, konyharuhával letakarjuk és langyos helyen addig kelesztjük míg a teteje enyhén töredezett nem lesz. Ezután hozzáadjuk két tojás sárgáját, az olvasztott vajat, a maradék cukrot és tejet, valamint egy csipet sót. Kézzel simára dolgozzuk, dagasztjuk a tésztát. Újra langyos helyen kelesztjük a tésztát, kb. fél órán keresztül. Ezután kis gombócokat formázunk belőle (vagy egy gyors mozdulattal kicsípünk a tésztából egy darabot, vagy pogácsaszaggatóval szúrunk ki belőle egy-egy gombócot). Vajjal kikent tepsire tesszük és a közepén a hüvelykujjunkkal kis mélyedést készítünk. Ebbe teszünk egy bő kiskanálnyi szilvalekvárt.
A fánk peremét megkenjük olvasztott vajjal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütjük. Kissé hagyjuk hűlni fogyasztás előtt.

Jó étvágyat!!!

2012. január 9., hétfő

Kókuszos darázsfészek

Az előző posztban emlegetett kedves ismerőstől kaptam kölcsön 2 könyvet, hogy nézegessem meg őket. Az egyiket persze nekem is azonnal meg kellett vennem, mivel rajongok a hagyományos receptekért, a tájegységek receptjeiért, és mióta Üllőn élünk a hagyományos parasztkonyha iránt is nagy érdeklődést tanúsítok. És a kelt tészták különösen foglalkoztatnak, csodákat lehet belőlük alkotni! Már a könyv címe is mutatja, hogy milyen jellegű finomságok találhatók benne! Nem másról beszélek, mint a A Nagyi sütije című könyvről, melyről bővebb információk itt : http://www.polc.hu/konyv/a_nagyi_sutije/707355/
Nekem nagyon bejött mivel tényleg a hagyományos "nagyi-féle" ízekkel lehet benne találkozni. Most egy olyan receptet választottam a könyvből, melyet már többször megsütöttem magunknak, de karácsonykor is ez került az asztalra. A tágabb család most találkozott vele először, és azt kell mondanom, a többi sütit elég felesleges volt megsütni, mert inkább ez fogyott! Fogadjátok szeretettel minden alkalomra ideális. Akár egy vasárnapi ebéd után, akár reggelire, uzsonnára egy pohár tej mellé, vagy alkalomra...

Hozzávalók: 40 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 1 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 ek cukor, 4 tojás sárgája. A krémhez: 4 tojás fehérje, 30 dkg cukor, 1 ek 10%os ecet, 1 csomag kókuszreszelék.

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl tejben 1 kanál cukorral felfuttatjuk. A lisztben elmorzsoljuk a margarint, hozzáadjuk a megkelt élesztőt, és a tojások sárgáit, majd alaposan összegyúrjuk. 4 cipóra osztjuk és fél órt pihentetjük.
Addig elkészítjük a krémet: a 4 tojásfehérjét a cukorral és az ecettel gőz fölött habbá verjük, majd belekeverjük  a kókuszreszeléket. A tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük  a kókuszos krémmel. Vigyázzunk, hogy a maradék tésztánkra is jusson a krémből. Az én tapasztalatom, hogy ez a mennyiség épen elég a 4 cipónyi tésztára, de volt már olyan is, hogy kicsit vastagabbra kentem és az utolsó tésztára nem jutott, így abból kakaós csiga lett! :) Tekerjük fel a tésztát, és vágjuk 2 cm-es darabokra. Én újabban a széleit tekerés előtt be szoktam hajtani, így a széléről levágott darabok is megállnak a vágott felükön a tepsiben. Előmelegített sütőben addig sütjük, míg a tetejük szép világossárga nem lesz. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Bekem elkég édes anélkül is, így én ezt az utolsó fázist ki szoktam hagyni!