Nem sós, nem édes, de pogácsa

Ma sem volt vmi nagyon kertben - fűben fekvő idő... Ettől aztán olyan főzhetnékem támadt, hogy egyből készítettem ebédre egy finom spenótot. Nem is untatok senkit ennek a leírásával. Aztán nagyon gyorsan elkezdtem paradicsomot befőzni. A tegnapi esőben leszedett paradicsomok sorsa így meg is pecsételődött. Ezt majd holnap elmesélem. Most a pogácsa receptjét osztom meg veletek,ami sem nem édes, sem nem sós. Igazából semmilyen karakteres íze nincsen, mégis ettük egymás után. A receptje pont olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű az íze is. Paul Hollywoodtól származik.
Hozzávalók:
0,5 kg liszt
75 gr vaj
2 tojás (+/- egy kicsi a kenéshez)
75 gr cukor
30 gr sütőpor (ezt én soknak találtam, ezért csak egy csomaggal tettem bele, de legközelebb kipróbálom 2-vel, hátha magasabbra emelkedik majd a pogácsa)
230 ml tej
érzés szerint mazsola vagy kókusz, vagy csokidarabkák

Elkészítése:
Az összes hozzávalót belehajítottam a kenyérsütőbe és beállítottam a dagasztó programot. Hagytam, hogy a gép szépen összekeverje helyettem a masszát (mikor kb a felénél járt a dagasztás, beleszórtam egy kis mazsolát), de kikapcsoltam, mielőtt elkezdett volna keleszteni. Lisztezett deszkára borítottam és kb. fél-egy centi vastagra nyújtottam, majd közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A tetejét megkentem tojással és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam. A recept szerint 10-15 perc alatt megsül. Nekem még hagyományos sütőm van, így nálam inkább 25 perc kellett neki.

Pan Gallego

Most már tuti, hogy beköszöntött az ősz :(. Állatokkal felváltva szenvedtünk ma. Egész nap csak esett és esett és esett... mintha sosem lenne vége. A legnagyobb szakadó esőben bosszúból paradicsomot szedtem, bár leginkább magamon sikerült bosszút állnom. Tulajdonképpen öltözhettem át:) de legalább összeszedtem a paradicsomok egy részét. Ez a kb 1 kilo már tuti nem lesz az enyészeté, meg a csigáké... Asszem a csigák szaporulat tekintetében simán felvehetik a versenyt a nyulakkal. Nálunk mindenhol van belőlük bőven. Akármennyit áthajítok a szomszédba (üres a ház, így kisebb a lelkiismeretfurdalás:)) mindig a duplája jön vissza. Szóval a lényeg, ma nem sok mindent lehetett csinálni a kertben, kénytelen voltam benti elfoglaltságot találni. Elő is vettem a csodakönyvemet. Van egy hatalmas kenyeres könyvem, csodálatos kenyerek és péksütemények vannak benne. Elhatároztam, hogy szépen lassan minden egyes receptet ki is fogok próbálni belőle. Legyen ez most az első a blogra.
Ez a parasztjellegű kenyér olívaolajjal készül (bár a recept alternatívaként sertészsírt is ír), és semleges íze van. Az alakja általában szabálytalanul kerek és eredetileg jó nagyra készítik. A héja puha, a bele laza. Spanyolországon kívül negyedekben árusítják Magos változatát tökmaggal, szezámmaggal dúsítják. Nekem nem volt itthon tökmag, helyette napraforgót és lenmagot használtam.
Hozzávalók:
350 g fehérítetlen kenyérliszt
115 g teljes kiőrlésű kenyérliszt (nekem teljes kiőrlésű búzaliszt volt éppen itthon)
275 ml langyos víz
2 ek. olívaolaj (vagy sertészsír)
20 g friss élesztő (vagy 6 g élesztőpor)
2 kk. só
2 ek. tökmag
2 ek. napraforgómag
1 ek. köles
kukoricaliszt a szóráshoz
(Ez az eredeti recept, de én napraforgómagot, lenmagot, és szezámmagot tettem bele)

Elkészítése:
A kenyérsütő üstjében megdagasztottam a hozzávalókat a magok kivételével. Mikor duplájára kelt, megdögönyöztem és belegyúrtam a magokat. Lisztezett kenyérformába raktam, keresztben bevagdostam a tetejét és megint hagytam, hogy duplájára keljen. Sütőlemezre kellett volna tennem, akkor az oldalai is ívesek maradtak volna, de szerintem így is elfogadható lett a formája. A receptben azt írja hintsük meg kukoricaliszttel, de én azt jól elfelejtettem :)
Közben melegítsük elő a sütőt 220 fokra és tegyünk hideg vízzel egy edényt az aljába. Tegyük a tésztát a vizes edény fölé a rácsra. Süssük a cipót 10 percig. Ekkor vegyük ki a vizes edényt és süssük tovább a cipót még kb 20-25 percig, illetve míg jól megpirul és tompa hangot ad az alja ütögetésre. Tegyük rácsra kihűlni.

Szabadság után

Visszajöttem szabiról. Persze erős túlzás azt mondani, hogy visszajöttem, mert el sem mentem sehova. Idén Üllőn nyaraltunk:) Viszont készen van a tetőnk, 10 évig nem nagyon kell hozzányúlni, és a kazán is ki lett cserélve. Talán már nem lesznek havi 50ezres gázszámlák. (A remény hal meg utoljára.) Az otthon eltöltött idő alatt rengeteg fénykép készült a kertről, meg mindenféle finomságról, amikre már nem is emléxem, hogy mik voltak azok, a fényképekről majd csak eszembe jutnak :), de van egy pöti probléma: nem találom a fényképezőgép adatkábelét, így nem tudom egyelőre feltenni a képeket. Pedig megvan a korábban megígért vadszilvalekvár fénykép is... Így marad a kép nélküli beszámoló és remélem hamarosan a képeket is mellé tudom majd varázsolni.

Tegnap azt hittem naívan, hogy majd frankón takarítok és visszaállítom a konyha majdnem eredeti állapotát, de be sem jutottam a kertből sötétedésig. A paradicsomaim az eső hatására kb annyit nőttek 2 nap alatt, mint máskor egy hét alatt. Amikor kaptam a befőző paradicsom palántáit tavasszal, a szomszéd néni felhívta a figyelmemet, hogy milyen szép nagy paradicsomok lesznek majd rajta. de azt nem mondta, hogy a palánták idővel embermagasságúra fognak nőni, így hát most fogom a fejem a méteres karók mellett, hogy a tetejét hova kötözzem. Szólok embernek, baj van, újabb karók kellenének. Hármat viszonylag hamar sikerült is előállítani, csak nehezen férek hozzájuk. Kicsiként azt hinné az ember, hogy kellő távolságra ültette egymástól a palántákat, aztán júliusban mindig rájövök, hogy megint kicsit sűrűre sikeredett az ültetés. Szedéskor nincsen gond, de a kötözést jól megszenvedtem tegnap. De nagyjából most megint rendben vannak a gyönyörűségek. Nem tudom ki hogy van vele, de most sokkal lassabban érnek be, mint tavaly. Tavaly ilyenkor már kilószám szedtük le a paradicsomot, most meg még a nagyobbik része zöld, és naponta csak 1-2 szemet sikerül leszedni. Viszont koktélparadicsomot most ültettem először. Van ám sárga 2 tő, és piros is 1. Ez a koktélparadicsom a világ egyik legklasszabb dolga. Bőségesen érleli be a termését, és rengeteg van rajta. Meg is fogadtam, hogy minden évben lesz. Mondjuk idén kicsit túlzásba estem a paradicsompalántákkal. Tavalyi 10 tőhöz képest idén sikerült 30 fölé menni az állománnyal, de hát kinek van szíve egyet is kidobni a kis növénykék közül:)Meg hát azt hittem, a fele nem fogja majd túlélni, de szinte az összes megmaradt :) Egyik szomszédtól is kap az ember egy tejfölöspohárnyit, másik szomszédtól is kap az ember egy tejfölöspohárnyit, aztán már nem is fér el más a veteményesben :)Idén saját paprikapalántákkal is bepróbálkoztam. Van Tv-paprika, zöldpaprika, almapaprika, piros fűszerpaprika, macskapöcse, és azért még vettem sima chilit, meg lila chilit is. Ez utóbbiakból csak 1-1 palántát. Ja és próbaképpen elvetettem még tavasszal pár kaliforniai /vagy pritamin paprikának a magját, és tegnap felfedeztem, hogy azon is van már termés! Határtalan boldogsággal töltött el. Ha már így belekezdtem, elmesélem, hogy a hétvégén felszedtem az utolsó vöröshagymákat is. Lett kb 2-3 kg. Egy darabig legalább nem kell venni. Kísérletképpen eldugtam tavasszal 2-3 gerezd fokhagymát és láss csodát, lett 2-3 fej fokhagymám :) Jövőre sztem ezt is kicsit nagyobb üzemben fogom termelni. És ha van valakinek ötlete, hogy lilahagyma, illetve mogyoróhagyma dugványt hol lehet találni, azt nagyon megköszönném, mert jövőre azt is szeretnék majd ültetni, de tavasszal ilyesmiket nem nagyon láttam. Este learatom a padlizsán újabb példányait, remélem embert meg tudom győzni, hogy padlizsánkrémet szeretne csinálni ma este :)

Vadszilva lekvár

Azt hittem idén ilyenkor már tele leszek finomabbnál finomabb saját készítésű lekvárokkal és szörpökkel. Meg egyebekkel. De ez sajnos nem így van. Az időjárás remekül kibabrált velem meg gondolom másokkal :). Aranyárban meg nem nagyon akartam vásárolni. Azért nem maradtunk idén sem saját készítésű lekvár nélkül. A kert végében van a senki földje. Igazából van gazdája, csak nem törődik vele. Hát ott van egy kicsike mostoha körülmények között éldegélő vadszilva fa. De nem ám a sápadt fajtájú, hanem a csini pirosas bordós.

Szóval lett szép 5 kis üveg lekvár, mert hát a gyümölcs is épp csak 1 kilo volt. De kezdetnek meg egy kis nyári íznek jó lesz. Bevallom tavaly nyárig nem nagyon tudtam mi is az a vadszilva, de nagyon finom. Kicsit a ringlóhoz hasonlít... A lekvárok gyönyörű színűek lettek, megpróbálok képet varázsolni róluk, bár még csak tanulgatom a blog használatát. Remélem hamarosan menni fog, mint a karikacsapás :) Kevéske nem fért az üvegekbe, naívan beleraktam egy üvegbe, hogy majd reggelire megeszem, de nem érte meg a következő órát...

Szóval a recept...

1 kg vadszilvát leszedtem a fáról (nem volt könnyű, mert bozótvágó kés is kellett hozzá), jól megmostam, kimagoztam. Kb ez volt a legmacerásabb része. Felraktam egy lábosban fél kg dr oetker 2:1 befőzőcukorral (javaslom a németországi beszerzést, akinek lehetősége van rá, mert ott kicsit olcsóbb:)). Fedő alatt lassú tűzön felforraltam. Levettem a tűzről, botmixerrel nagyjából összeturmixoltam, majd visszaraktam a tűzre. Újból felforraltam, és hagytam kb 5 percig gyönygyözni folytonos keverés mellett. Kicsit habos volt a teteje, de mire eltelt az 5 perc, eltűnt a hab is. Kicsi üvegekbe töltöttem, és miután lezártam az üvegeket, 5 percig felfordítottam őket. Majd pokróc között megvártam, míg kihűlnek.

A jól bevált "öregek" aszondják, hogy ezzel a befőzőcukorral csak annyit érdemes csinálni, ami kb 1 év alatt elfogy. Hát nekem jó ha tél végéig kitart majd :)

Egyébként tavaly a német ismerősktől kaptunk ezzel a cukorral készült lekvárt és nagyon ízlett. Mivel nincs agyonfőzve benne a gyümölcs, remekül érződött az íze.

Szúnyoginvázió

Jó sok idő eltelt a kezdetek óta. De lassan rendszeres leszek. Persze addig vége a nyárnak:), és a kertről nem sok mindent tudok majd mesélni. Addig is nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk irdatlan mennyiségű szúnyog van. Nem tudom hogy harcoljak ellenük. Csípnek, mintha csak egyedül lennék ehető "valami" a nagyvilágban. Már nem tudom hogy kerülnek be a házba, de minden este találkozom 10-15 példánnyal, Van olyan is, hogy sajnos többel. Ilyenkor jön a porszívó. Vicces látvány lehetek a teleszkópos csővel, ahogy a drágákat kergetem a plafonon. Ilyenkor Szeder (cica) és Bodza (kutya), a két társlakó már menekül.Gondolom eltűnnek valahova hasukat fogni a nevetéstől. Még jó hogy nem hallom a térdcsapkodást a porszívó zúgásától. Próbáltam felvenni a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, de eltűntek. A telefonon előfizető nem kapcsolható, e-mailre nem válaszolnak. Holnaptól bevetem az elektromos hadsereget...

Beköszönő

Sziasztok!

Életemben nem írtam blogot. Nem tudok főzni, nem értek a kertészkedéshez és a többi jelzőben is elég kezdőnek számítok... Akkor minek is vagyok itt? Hát meglátjuk. Ezek mind nagyon érdekelnek. 1 éve kiköltöztünk Üllőre. Azóta imádok főzni, az elsőszámú hobbim a kertészkedés lett, és lassan megfertőz a biománia is. És az életmód manapság annyira divatos, mindez úgyis kapcsolódik hozzá. Egy nagy feneketlen zsák. Minden belefér :)

A szomszédok segítségével elültettem tavaly életem első növényeit és naponta számoltam az újonnan megjelenő paradicsomokat. Küzdök a lótetűvel és idén elborított minket a szulák. Naponta gyomlálom. Ez nem hangzik vmi érdekesen, de ha látnátok a kertet, elszörnyednétek az embertelen harc láttán. Egyelőre nem adom fel. Hiszem, hogy mindenhol hasznos kis növények lesznek, és a nemkívánatos elemek 10-20 év :) alatt eltűnnek a kertünkből. Ami nem kicsi. Így hát megfér benne a gyep, a veteményes, a szőlő, a gyümölcsfák, a virágok, a fűszernövények, és minden, ami még megtetszik. DE dzsungel nem lehet, mert akkor költöznöm kell otthonról... :) Szóval a tervezett füves rész 1/4-e már megvan. A sok eső elég jót tett, mintha gyeptégláztunk volna.... de csak volna, mivel most látjuk, h vannak vakodokok is a kertben! Újabb betolakodók. De legalább zabálják a lótetveket. Lelkesen olvasom Bálint gazda tanácsait és minden egyebet, ami segít abban, hogy önellátók legyünk zöldség és gyümölcsügyileg, mert hát ki tudja mi mindent kap az ember a boltokban. Ennyit a kertről elsőre...

Gasztronómia. Lelkes gasztroblogger olvasó vagyok, imádom JAmie-t, Nigellát, a biomániuks Anthonyt, a bunkó Gordont, és az egyéb fantasztikus szakácsokat a Paprikán. Lelkes nézője vagyok a Travel channelnek és hát a többi dokus csatornán is mindig vannak mindenféle érdekességek. Tavaly meghülyültem a házi kenyérsütéstől, azóta ritkán veszünk bolti borzalmakat. Lassan a kelt tészták sem fognak ki rajtam, és már többet főzök, mint a párom. (3éve ez az arány még pont fordított volt). De a legjobb, hogy ízlik is neki! :) Ja és hát megvannak a kedvenc sütireceptek is. Már nincs hétvége süti nélkül...

Nem hiszem, hogy én fogom megváltani a bloggerek világát, de remélem jól szórakozunk majd... Hát ennyit elsőre, aztán rettegjetek....! Mert majd jövök! :)