Paradicsom

Július közepén járunk, már javában lehet csipegetni a kertben termett zöldségeket.

Nálunk is érik már a paradicsom, paprika, uborka, padlizsán, cukkini.

Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, idén picikét túlzásba vittem a paradicsomok ültetését, ezért ha odafönn is úgy akarják az égiek, akkor idén kis túlzással belefulladunk a paradicsomba. Van kicsi, még kisebb, nagyobb, még nagyobb. Befőző, és koktél, sárga és piros, és ki tudja hány fajta. Így jár az ember, ha a nagyon kedves szomszédoktól érkezik néhány (50-80 :)) palánta, és sajnálja kidobni. Még osztogattam is belőle, de így is maradt éppen elég. Aztán persze mire elkezdett nőni és virágozni gondosan el is felejtettem, melyik fajtát hova ültettem és meglepetés volt, mi lesz belőle.
Ha esetleg be tudja vki azonosítani a fajtákat a képek alapján, azt nagyon megköszönném...


Az első képen biztos, hogy befőző paradicsom van, ilyen volt nekem tavaly is. Talán Góliát lehet. Sajnos elvitte az egészet vmilyen betegség (mármint tavaly), de idén jól indultak a dolgok, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül egy rendesebb mennyiségű szószt eltenni.
A piros koktélparadicsomok közül 2féle van. Az egyik akkora amekkorát a boltokban is lehet kapni, de a másik picike, mintha egy meggyszem lenne.
A sárga koktélok közül pedig érdemes megemlíteni ezt a körte formájút (kép lejjebb). Belőle idén van először, sárga koktélnak árulták a piacon, azt hittem olyan lesz, mint a piros koktél (szép gömbölyű), de nagyon örülök, hogy ez a körte formájú lett, más sokan dicsérték, de sajnos nem tudom a nevét. A sárga koktél (a szép gömbölyű) magától kelt, csak most vettem észre, hogy van az is... :)
Van még egy nagyon érdekes fajta, talán látszik a lenti képen, annyi virág és annyi kis termés van rajta, hogy csak ámulok és bámulok. Ilyen fajtával sehol nem találkoztam még. Olyan elrendezésben vannak rajta a termések, mint a bodzán a virág, majd a bogyók. Súlya is van rendesen, alig bírtam felkötözni, hogy ne sérüljön. Hamarosan ők is elkezdnek érni, kíváncsian várom, hogy mekkorára nőnek és milyen lesz az ízük.

Egy kis ismertető:
Hivatalosan zöldség, de sokan gyümölcsként is eszik csak úgy magában. A burgonyafélék családjába tartozik (ezt nem is tudtam, de legalább érthető, miért szeretik a burgonyabogarak :)). Számtalan fajtájának változékonyságát a bogyók mérete (2-3 dkg-tól a 25-30 dkg-osig- megjegyzem nálam tavaly volt a befőző paradicsomok között 45 dkg-os is :)), száma, színe, alakja adja. A legtöbb fajta bogyójának színe piros, a benne lévő likopin illetve béta-karotin mennyiségétől függően.
Őshazája Peru, ahol ma is annyira elterjedt, hogy már-már gyomnövényként tartják számon.
Magas a cukor és C vitamin tartalma. Jótékony hatással van az immunrendszer erősítésére, az emésztés elősegítésére.
Pár szó a termesztésétől kis kommentekkel (forrás: http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/augusztus/paradicsom.html)

A paradicsomot hazánkban szabadföldön, fóliasátor alatt és üvegházban is termelik. Így voltaképpen nem volna akadálya annak, hogy egész évben fogyaszthassuk. Mégis inkább nyári "gyümölcs".

A kiskertekben főként szabadföldi ágyásokban termelik. Ajánlatos legalább két fajtát ültetni: egyet, amelynek a gyümölcsei korán érnek (determinált fajta, pl. K-3) és egyet, amely késő őszig, folyamatosan érleli gyümölcseit (folyton termő fajta, pl. Gála). Akinek kedve tartja, az ültessen néhány tő lugasparadicsomot is (félek, hogy az én körte alakú sárgám vmi ilyesmi lehet, mert már most magasabb,mint 1,5 méter, már egy karót kinőtt, nem tudom, hova kötözöm, ha a mostanin is túlnő) , amely három méter magasra is megnő, és ugyancsak folyamatosan érleli fürtjeit; az utolsó, be nem érett fürtöket a kamrába menekíthetjük a fagyok elől, ahol utóérnek.

A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szükséges. Lehetőleg tápkockás, Virágos palántákat ültessünk. A palántákat csak megbízható helyről érdemes beszerezni, ahol fajtabiztos, edzett palántákat árusítanak. Az elöregedett, megnyúlt palánták nem valók ültetésre; ezek nehezen erednek meg, lassan fejlődnek, keveset és későn teremnek.

A palántaültetés ideje április végén van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. A jól begyökeresedett palánták még a kisebb májusi fagyoknak is ellenállnak. Ha részlegesen elfagytak, akkor is kihajtanak. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a palánták teljesen elfagynak. Ilyenkor nincs más megoldás: új palántákat kell ültetni.

Egy négytagú család számára 25-30 paradicsompalánta elegendő. (ebből már jut a szomszédnak is, és eltevésre is)

A paradicsom gondos ápolást követel. A talaját rendszeresen kell kapálni, és legalább kétszer (palántázás után és a bogyók fejlődésekor) nitrogénműtrágyával trágyázni. Az öntözést is meghálálja.

A kártevők és a kórokozók ellen főként a nyár elején kell permetezni. Magam azt a gyakorlatot folytatom, hogy a szőlő permetlevéből juttatok a paradicsomtöveknek is. Amikor a bogyók sárgulni, pirosodni kezdenek, akkor már nem szabad permetezni, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt a paradicsom nem fogyasztható el!

A determinált növekedésű, alacsony fajták nem igényelnek támasztékot (ezzel vitatkozom, mert ha nagyon sok rajta a termés, akkor akármilyen alacsony növésű is a növény, a termés lehúzza az ágakat, így én ezeket is szoktam kötözni), de a magasabbra növőket és a lugasparadicsomot karótámasz mellé ültetem. Így minden fürt bogyói beérhetnek, nem szennyeződnek, és nem rothadnak a földön fekve.

A folytonnövekedésű töveket egy szálra ajánlatos nevelni: a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését.

Még a hónaljhajtásokat is fel lehet használni valamire. Ha úgy látjuk, hogy a tövek idő előtt elöregszenek, vagy valamiféle betegség következtében a levelek elszáradnak, és emiatt már nem képesek a bogyókat táplálni, akkor néhány jól fejlett hónaljhajtást érdemes éles késsel levágni, és homokos, tápdús földben meggyökereztetni; ezek fogják szolgáltatni a késő őszi gyümölcsöket - egészen a fagyokig.

Azt is megtehetjük, hogy a fagyok közeledtével néhány jól fejlett tövet felszedünk, és szorosan egymás mellé elültetjük őket a kert legvédettebb sarkában, majd fóliával letakarjuk. Ezzel a módszerrel karácsonyig szedhetjük a friss, érett bogyókat.

Szabadföldön a paradicsom szedése - átlagos körülmények között - július közepén kezdődhet meg. A kertben termett bogyókat érett állapotban ajánlatos leszedni, mert a félérettek is beérnek ugyan, de az ízük sokkal kevésbé kellemes. A gyümölcsöket reggel szüreteljük, amikor a nap még nem melegítette fel őket, mert így a hűtőszekrényben hosszabb ideig, napokig eltarthatók. Valahol egyszer azt hallottam - talán a Paprika Tv egyik műsorában, hogy a paradicsomot, (és úgy egyébként semmilyen gyümölcsöt) nem szabad hűtőbe tenni, mert elveszíti az igazi zamatát, és megáll az érési folyamat. Persze, ha már kicsit túlérett, akkor muszáj betenni, hogy még pár napig eltartható legyen.

Kerthelyzet május

Hoppá... Kicsit elszaladt az idő! Gondosan olvasgatom a kedvenc blogjaimat, amiből már igencsak tetemes mennyiség van, de a sajátomhoz nem jutottam hozzá mostanában, pedig annyi minden történik a kertben, hogy elmondani kevés lenne 3 nap is. Egy rövid összefoglaló:
Először is a salátákról néhány szó... Idén akkora fej salátáim vannak, amelyeket a boltok polcain is látni lehet. Persze amit magról ültettem tavasszal, szinte semmi nem bujt ki, viszont, ami tavaly (az akkori bosszúságomra) felmagzott, szépen elszórta magjait és tavasszal gyönyörű kis palánták voltak belőle, melyeket a kert felásása előtt még gondosan át tudtam menteni. Mivel így sikerült őket kellő távolságra ültetni, gyönyörű nagyok lettek és szépen fejesednek. Már le kellene szedni őket, mert 2-3 megint elkezdett felmagozódni :(. Kaptam nemrég saláta palántákat, azokat is szépen elültetgettem a paradicsomok közé, már azok is elkezdtek gyarapodni. Mire az eredeti termés kifogy, addigra pont ehető méretűek lesznek.
Ültettem madársalátát is, de jelen pillanatban a gaztengerben csak nehezen találom. A rukkola is szép nagy, és talán idén a tépősalátából is kibújt néhány.
Spenótból sem volt idén hiány, de csak az első vetés jött ki szépen, a másodikból alig valami. Sárgarépának és fehér répának idén nyomát sem láttam, pedig abból is került a földbe mag rendesen. Kigazolom a helyét és még1x próbálkozom a vetéssel, max kicsikék maradnak, de az sem baj.
Tavaly paprikából volt rengeteg, idén a saját nevelésű palánták szépen megindultak, aztán egyszercsak megadták magukat, és alig-alig maradt belőle vmi.
A padlizsánok is a helyükön vannak, szépen meg is maradtak, és a cukkini is kibujt, mint ahogy az uborka is. A céklát és a bokorbabot a hétvégén etettem el, remélem hamarosan az is mutatja magát.
Ebben az évben paradicsomot eszünk paradicsommal, ha az időjárás nem szól közbe, mint tavaly. A saját palántáim elég gyatrán néztek ki, ezért gondoltam veszek néhány palántát, hogy bebiztosítsam magam. Naná, hogy a következő héten kaptam vagy 50 vegyes palántát. AMit tudtam kiültettem, a szomszédokat is elláttam pár darabbal, majd a következő héten a másik kedves városbeli néni - bácsitól kaptam még egy rakattal más fajtákat, hát azokat is ki kellett ültetnem, mert azt nem venném a lelkemre, ha egy is kárba veszne. Nem is kell mondanom, hogy a saját palántáim is rendesen megindultak abban a pillanatban, ahogy kiraktam őket a levegőre, hogy vagy lesz belőlük valami, vagy sem. És lett! Ja! és a tavaly lerohadt, földre került paradicsomokból spontán kibujt pár db. Szóval jelen pillanatban vagy 60 palánta van a kertben és még kb 10 várja a kiültetést. Hogy hova pakolom őket, arról halvány lila gőzöm sincs, de muszáj kirakni,mert mégiscsak azok a sajátok :) Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor még sehol nem voltak kicsi zöldparadicsomok a töveken, idén viszont kedvező az időjárás, mert már most rengeteg kis pari van, és a virágok mennyiségén is látszik, h semmiből sem lesz hiány. Viszont vegyesen vannak ültetve a tövek, úgyhogy minden egyes szem érésekor meglepetés lesz, hogy melyik fajta. Így kicsit izgalmasabb a dolog, és izgatottan várom, hogy mi történik :)
Idén először próbálkozom karalábé és kelbimbó ültetésével. A karalábé már a helyén van, szépen fejlődik is. A kelbimbóra még várok kicsit, de már az is palántában, csak várni kell, míg kicsit megerősödik, hogy kiültethető legyen... Nagy tapasztalat a salátából kiindulva, hogy jövőre, amit lehet palántázok, és úgy ültetem ki. Sokkal könnyebb, és minden tő között meg tudom hagyni a megfelelő távolságot.

Citromkeksz

Volt hát ugye Valentin-nap. Amit ugye nem tartunk. Legalábbis sokan mások :). Mi tartjuk! Nem szivecskés őrületek vannak, rózsaszín csodákban, giccses szalagokkal... csak apróság. pici csoki... pici virág. egy szál rózsa... És örülünk, hogy tarthatjuk, mert van szerelmünk, akivel érdemes .... Elég rózsaszín, mi? :) Most Bálintka hozott a gyűjteménybe egy újabb könyvet. Mit könyvet! Egy újabb szakácskönyvet! Egyszerűen csak Sütés a címe, ami valljuk be elég snasszul hangzik, de kinyitva csodákra lehet benne bukkanni! Az elejétől a végéig szépen sorban meg is fogom csinálni. Ígérem! Persze ez nem lesz 2 nap, mivel sorban áll a polcon még pontosan (nem pontosan) 100-150 könyv könyv, füzet, újság, meg ami még akad.:) Szóval majd haladunk szépen sorjában. Persze most sem az elején kezdtem, hanem a közepén, mert hát az úgy az igazi! Ugye, hogy ugye...? Mivel tegnap vendégségben voltunk, ezért egy gyerekkompatibilis sütire esett a választásom. Nagy sikert aratott, mivel a 1,5 tepsinyi alaktalan vmi 3 óra alatt eltűnt 5 törpe keze nyomán a pocakban. Nem hiszem, hogy a felnőtteknek sokat hagytak volna. De ez nem is baj, legalább nem hízunk! (azt meséltem már, ha barátnőm 9 kilot fogyott 3 hónap alatt? most ő az aktuális példakép, bár én a felével is boldog lennék első lépésben :)) Persze, ha ilyeneket gyárt az ember, akkor ez nehéz lesz, de hajrá ZUMBA! Minden bizodalmam benned van! (ha valakit érdekel, hogy mi is ez pontosan, akkor szívesen megosztom egy következő posztban).

Hozzávalók:
100 gr puha vaj
125 gr cukor
1 citrom reszelt héja
1 felvert tojás
4 ek. citromlé
350 gr liszt
1 tk sütőpor
1 ek. tej
porcukor a tetejére

A vajat, a cukrot és a citromhéjat keverjük egy tálban habosra. Apránként adjuk hozzá a tojást és a citromlevet, és jól keverjük össze. A lisztet, és a sütőport szitáljuk hozzá, keverjük el. Adjuk hozzá a tejet és dolgozzuk sima tésztává.Vegyünk ki a tésztából tetszőleges nagyságú darabkákat és formáljunk belőle, ami eszünkbe jut (remek móka lehet kisebb gyerekekkel közösen kreálni az alkotmányokat). A kekszeket tegyük kivajazott (vagy sütőpapíros) sütőlemezre, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük 1520 percig. Hagyjuk kihűlni és szórjuk meg porcukorral.

A zsemle ára

Kaptam egy körmélt. Megosztom. No comment... de mélyen egyet értek!!! És nem lázítok! Csak gondokodom! :) Vagy megárt? :)

Már én is elgondolkodtam többször a közüzemi számla problémakörén. Főleg az utolsó két gázszámlánál. Mi diktáljuk. De véletlenül sem tudom kiszámolni mennyit fogunk fizetni. Ha nem diktálom be, akkor teljesen követhetetlen, de ha bediktálom, akkor sincs sok értelme, mert nem az alapján küldik a számlát.... Ha véleményetek van, bennetek ne maradjon :))

A zsemle ára

Ma már semmi szükség nincsen se villanyórára, se gázórára!

Hogy miért?

Mert ezek a mérőórák eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a Fogyasztó és a Szolgáltató egymás közötti korrekten elszámoljon és a Fogyasztó annyi díjat fizessen, amennyi villanyt, vagy gázt a mérőóra szerint elhasznált.

Ennek azonban ma már semmi jelentősége nincsen, mert bármit mutat a mérőóra, a Szolgáltató olyan összegű számlát állít ki, amilyet akar!

Hogy miért?

Mert nincsen ember, aki ellenőrizni tudná, hogy a számlán szereplő összeg megfelel-e a tényleges fogyasztásnak.

Miért?

Mert a számlán szereplő, fizetendő díj és a mérőóra által mutatott elhasznált mennyiség, és annak egy egységnyi díja köszönőviszonyban sincs egymással.

Egy normálisan működő államban, tisztességes gazdasági rendszerben, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m³ gáz mennyibe kerül; a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni az egységárral, és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni!

Nálunk nem így van, mert ez nem normális gazdaság, ország, és nem működik tisztességes államrendszer!

Vegyünk egy villanyszámlát, hogy igazunk van-e? Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6.758,- Ft díj:

24h áramdíj tömb I. 110 kWh 20,38 Ft/kWh	2.242,- Ft
24h áramdíj tömb II. 45 kWh 21,68 Ft/kWh	976,- Ft
Összesen tehát:	3.218,- Ft

Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért van a két különböző egységár, de ez még belefér ) 3.218,- Ft áramdíj fizetendő.

Azonban ezzel nincs vége, mert a számla folytatódik, úgy mint:

Szénipari szerkezetátalakítási támogatás	31,- Ft
Kedvezményes árú villamos energiai támogatás	19,- Ft
Összesen:	50,- Ft
Átviteli-rendszerirányítási díj	89,- Ft
Rendszerszintű szolgáltatás díj	66,- Ft
Elosztói forgalmi díj	1 1.341,-Ft
Elosztói veszteség díj	648,-Ft
Menetrend kiegyensúlyozási díj	78,- Ft
Összesen:	2.222 Ft

Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a "menetrend kiegyensúlyozási díj", figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni.

Továbbá:

Elosztói alapdíj	150 Ft
Összesen:	2 372 Ft

Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218,- Ft) hozzáadjuk ezt a többit (2.372,- Ft), akkor 5.590,- Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön + 50 Ft AHK ( rejtély, hogy ez meg micsoda???? ) és máris megkapjuk a villanyszámla

6.758,- Ft-os végösszegét!

Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, összesen 2.372,-Ft, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy;

- ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek;

- és miért nem alacsonyabbak;

- vagy magasabbak;

- továbbá, ki és mikor állapította meg pl.: a "menetrend kiegyensúlyozási díj" 0,5000 HUF/kWh egységárát,

- és végül: ennek mi a fene köze van az elfogyasztott villanyáramhoz??????????????????.

Ha még egyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áramfogyasztás után mindössze;

3.218,- Ft-ot

kellene fizetni, de ezt feltornázták a fogyasztók számára teljességgel ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel;

6 758 Ft-ra!

A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb.Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m³), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m³) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a két ismeretlenes egyenletet, és őrzi meg a számla összegének titkát.

Miért van ez így?

Hol van a fogyasztóvédelem?

Mikor lesz már ennek vége?

A villanyszámla analógiájára elképzeltem, hogyan is festene egy zsemle számlája a Szolgáltató büféjében:

Péksütemény 1 db	8,50 Ft
Búza vetési és aratási összetevő	2,32 Ft
Búza érlelési nap-egyenérték	0,27 Ft
Búza kelési bizonytalansági faktor	1,88 Ft
Búza feldolgozási (háztáji) veszteség	0,66 Ft
Búza sikér-díj	1,30 Ft
Kukorica bánatpénz	0,72 Ft
Vízbázis fejlesztési hozzájárulás	0,20 Ft
Pékség újrafestés, rovarirtás	0,52 Ft
Gömbölyítési jutalék (művészeti felár!!!)	0,78 Ft
Szolárium (régebben színkezelési) pótdíj	1,70 Ft
Sütőlapát korszerűsítési alap	0,88 Ft
Azonosítás	0,34 Ft
Kifli szolidaritási együttható	2,40 Ft
PTU.KAH.ZZ	1,90 Ft
Összesen:	27,00 Ft

Ezekhez a multikhoz egyre inkább igazodik és hasonul a víz- és csatorna szolgáltatások díja. Nem a számlájukkal, hanem a hozzáállásukkal.

Bármilyen probléma, vagy vita keletkezik a szolgáltató és közöttünk első és nyomatékos kijelentésük;

Ha nem fizetsz, kikapcsoljuk a szolgáltatást, vagy leszereljük a mérő órát!

Tehát jogorvoslati lehetőségünk is csak a vitatott számlák kifizetése után lehetséges, ha továbbra is szeretnénk villany mellett olvasni, gázzal főzni és vizet inni, stb.

Jó lenne ténylegesen, ha ezen monopóliumoknak, szolgáltatóknak megpiszkálnák a működését és megtiltanák, hogy a fogyasztókkal szemben azt a fenyegetési lehetőséget, hogy vitatott helyzetekben;

HA NEM FIZETSZ, LESZERELJÜK

végre az

ÁLLAM

erőfölénnyel és joggal való visszaélésnek minősítené!

Nem csak azokról van szó, akik nem fizetik - a fentiek szerint, amúgy teljesen alaptalan, "feturbózott" módon kiállított számlájukat, - hanem azokról az esetekről beszélünk, amikor a multik, vagy a hatalmi pozícióból szolgáltató cégek téves, vagy rossz számlákat állítanak ki.

Történjen ez az általa kezelt mérőeszköz hibájából, vagy számlázási hibából.

Ezekben az esetekben nagyon gyorsan kicserélik a mérőket és másfél, két hónap múlva mikor megjön a számla csak akkor fedezhető fel a "túlszámlázás" már nem tehetünk semmit, mert a leszerelt mérőket ezek a szolgáltatók nagyon gyorsan szétszedik, vagy átszerelik, így a fogyasztót meggátolják annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa a mérő hibáját!

Elgondolkodtató:

Mikor egy cégvezetés alap gondolata és mondata a következő:

HA NEM FIZETSZ LESZERELJÜK, KIKAPCSOLJUK!

Meddig engedjük zsarolni magunkat a multiktól, monopóliumoktól?

Mikor lesz az, hogy ők ténylegesen a Fogyasztókat kiszolgáló

szolgáltatók

lesznek nem pedig kizsákmányolók!

Ken Follett: A Titánok bukása

Itt vagyoooook! Hideg van... Kint... Hol esik a hó, hol olvad és nyakig a sárban lépkedünk... Bodzát naponta kell fürdetni. Utálja... Utálom... Együtt utáljuk... :) Az embernek, vagyis nekem nincs kedvem kimozdulni. Hát ülök és olvasok. Mert most arra van idő és kedv. És nem csak recepteket :) Egyik kedvenc íróm legújabb mesterművét ajánlom a figyelmetekbe. Természetesen ahogy már megszoktam tőle van benne politika, érzelem, kusza szálak, szex. Aztán persze összekapcsolódnak a szálak. Csak ahogy az már nála lenni szokott! Tini korom óta olvasom a könyveit és ha jól emlékszem egyben sem csalódtam még. Most ismét nagyot alkotott. Könyörtelenül írja le a háború borzalmait és ellentmondásait úgy, ahogy csak ő tudja! Jó, hogy nem abban a korban élünk. Bár az arisztokrácia életébe picit belepillantanék 1-2 hétig vagy hónapig... Azért az jó móka lehetett, persze nem a háború alatt... Inkább előtte... Még nem olvastam ki a könyvet, de már nem sok van hátra. Alig várom már, hogy olvassam tovább.

Röviden a tartalma, ami közel sem adja vissza a teljes sztorit. Egyszerűen el kell olvasni! Még van idő, mielőtt végre lehet menni a kertbe. (Bár már könyörtelenül jön a TAVASZ!! Már nem tök sötétben indulok a munkahelyemről haza! Hurrá! Pár nap, és nem tök sötétben érek haza! Onnantól már nincs visszaút! Minden télen ezt várom, és akkor már lehet tervezni a kertet... ) Vagy kirándulni. Vagy csak egyszerűen kiszabadulni a lakás négy fala közül... Addig is olvassatok, és ha vki megosztaná a véleményét, akkor hajrá!
A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik.

A titánok bukása - Ken Follett többi regényéhez hasonlóan - izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.

Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, "A titánok bukása" a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik.

A következő rész 2012-ben fog megjelenni, a harmadik pedig 2013-ban. Nagyon várom! Jó olvasást, jó szórakozást!!! ;)

Juhtúrós puliszka

Ebben a receptben az a legviccesebb, hogy mindig olyan nehezen állok neki, pedig a világ egyik legegyszerűbb étele. Nagyon szeretem. Ember mindig azt mondja ne csináljak, mikor megkérdezem, mit szólna hozzá, ha ez lenne az ebéd, de aztán valahogy mindig 2 tányérral fogy belőle egymás után. Így volt ez most is. A kép nem a mostani alkotás alkalmával készült, hanem még valamikor tavaly nyáron. Lehet, hogy akkor nem is úgy csináltam, ahogy most, de a mostani még friss élmény és istenen sikerült, úgyhogy ezt a receptet osztom meg veletek.

Felforraltam egy nagy lábosban vizet. Nem tudom menyit, de kb annyit, amennyi puliszkát szerettem volna a végén. Belátom, ez most marha hülyén hangzik, de nem méricskéltem semmit. (sosem gondoltam, hogy valaha eljutok erre a szintre én is, mint a nagyok :)) Mikor felforrt a víz, beletettem egy kanál sót. Nem túl sokat, mert a juhtúró is sós, meg a szalonna is, meg hát amúgy sem főzök túl sósan. Ha akkor rakjuk bele a vízbe a sót, mikor már felforrt, akkor hamaabb forr, mintha rögtön az elején sózzuk. Már nem tudom, hol hallottam ezt az okosságot, de nekem nagyon bejött. Úgy látszik ez a bejegyzés ilyen mesélős lesz, mindig kicsit elkalandozok :) Szóval ott tartottam, hogy só a vízbe. Majd elkezdtem beleszórni a kukoricadarát a vízbe, és szórás közben folyamatosan kavargattam. Kb. annyi kell bele, hogy tejbegríz sűrűségű legyen. Folyamatosan kell keverni, mert nagyon hamar leragad az alja. Akkor jó, mikor már kicsit besűrűsödik, de azért a biztonság kedvéért meg szoktam kóstolni. Lehúzom a tűzről, és míg kicsit hűl, addig megsütöm a szalonnát. Mindig olyan szalonnát használok, ami éppen van itthon. Hol kenyérszalonnát, hol jó füstölt háziszalonnát. Most éppen ez az utóbbi volt itthon. Felkockázom a szalonnát, és addig sütöm, míg ropogós nem lesz. A szalonna zsírjából teszek picit egy jénai aljára. Beleöntöm a puliszka kb felét. Kikeverek juhtúrót tejföllel. Azt áteszem a puliszkára, hogy ellepje. Aztán jöhet rá a második fele a puliszkának. Betolom a sütőbe kb 170-180 fokra és addig hagyom benn, amíg kicsit bugyborog a teteje. Ez kb 15-20 perc. Tálalás előtt megszórom a szalonnával és megcsorgatom a szalonna zsírjával. A tányérokba kiszedve kis tejfölt még szoktunk rá pakolni :)

Chili con carne tortillával

Itt a hűvösebb idő, nem is nagyon tudok hirtelen mit kezdeni magammal esténként. Át kell állnom benti üzemmódra... Így talán most már sűrűbben tudok jelentkezni mindenféle finomsággal és egyéb dolgokkal, ami még eszembe jut. Ahogy visszaolvastam látom már, hogy adós maradtam a paradicsomok sorsával. Paradicsomszósz készült belőlük, de már nem nagyon eméxem hogyan késztettem. Ez az átka annak, ha az ember nem jegyez le mindent azonnal. Már csak annyi rémlik, hogy kb 5 kg kevésbé gyönyörű vegyes paradicsomból alig lett pár üveggel, és hogy nagyon sokáig főztem. Én nem hámoztam meg, és nem magoztam ki őket, sajnáltam volna ezeket az alkotórészeket is kidobni, inkább jól összeturmixoltam a kész szószt, így nem maradt benne semmi, ami a héjra, vagy magra utalt volna. Aztán jött a sok eső és kb 20 kg paradicso rohadt le a kertben. Azt hiszem nem vagyok egyedül, akit a gutaütés kerülgetett. Sok kedves emberrel beszélgettem, és ők is hasonló módon jártak, mint én. Remélem szerencsésebbek leszünk jövőre, és több finomság tud kerülni télire a kamra polcaira.

Egyébként elég sokat főztem az elmúlt időszakban, csak a fotózással vagyok még mindig gondban. Mindig készülnek képek, de sosem olyanok, amilyeneket én szeretnék. Az én drágám mondta is nekem, hogy kellene vennünk egy új fotómasinát. Gondolhatjátok, hogy nem ellenkezem. Talán a Télapó is meghallotta ezt, és besegít a döntésbe :)

Nem gondolom, hogy ezzel a recepttel én találom fel a spanyol viaszt, de megosztom veletek a fantasztikus chilis babom receptjét, amit Buday Péter szakácskönyvéből tanultam meg főzni. Nekünk ebben a formában nagyon bejött..

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
4 ek olaj

20 dkg paradicsom (vagy hámozott paradicsomkonzerv - nekem az Aldis vált be a legjobban)

1 db friss piros chilipaprika

25 dkg darált hús (vegyesen szoktam használni marhát és sertést)

1 tk morzsolt oregánó
só, bors
1 doboz 40 dkg-os babkonzerv
5 dkg reszelt parmezán (nekem nem volt itthon)

A hagymát vékonyan felkarikázzuk és egy mély serpenyőben megpároljuk olajon. A párolt hagymához adjuk a darált húst, és erős lángon pirítjuk kifehéredésig. Hozzákeverjük az oregánót, meg a kimagozott feldarabolt chilipaprikát, sózzuk, borsózzuk és beleforgatjuk a paradicsomot. Erős lángon felforraljuk, majd fedő alatt gyöngyöztetjük kb 15 percig, vagy amíg a hú teljesen meg nem puhul. Ha kell utánaízesítünk. Ezután átöblítjük a babot és és a chilis húshoz öntjük. Kb 5 percig együtt rotyogtatjuk. Tálaláskor megszórjuk reszelt parmezánnal és tejfölt teszünk rá. Tortillával kínáljuk.

Azt hittem a tortilla egy nagyon nehezen elkészíthető dolog, de rá kellett jönnöm, hogy ez is egyszerű, mint a legtöbb étel, amiről sokan azt hiszik, hogy nagy varázslat. Már meséltem a nagy kenyeres könyvemről... Ez a recept is innen való...

Először pár szó magáról a tortilláról... Mexikó kenyere. A frissen készülő, meleg lepények a mexikói étkezés lényeges szereplői, számos mexikói fogáshoz használják, mégpedig úgy, hogy húst, halat, zöldséget, vagy sajtot tekernek bele és ezt eszik utcán, uzsonnára, vacsorára, ebédre. Egyszóval bárhol, bármikor... Alapvetően kétféle tortilla létezik. A kukoricás tortilla a masa harinának nevezett kukoricalisztből készül, aminek szó szerinti jelentése: tésztához való liszt. Ez a régebbi típus, melyet évezredek óta készítenek és esznek az őslakók. Amíg a 16. században meg nem érkeztek a spanyolok, Mexikóban nem volt búza, de az ország északi részében, ahol megtermett, a tortilla készítéséhez a búzalisztet részesítették előnyben.

Hozzávalók a tortillához:
225 g fehérítetlen finomliszt (ezt lehet kombinálni kukoricaliszttel, bár én még csak óvatosan kevertem bele kisebb adagot)
150 ml meleg víz
szűk 2 ek sertészsír vagy növényi olaj
3/4 kk sütőpor
1 kk só

Minden hozzávalót összekeverve lágy tésztát gyúrunk. Fedjük le fóliával és hagyjuk piheni kb 15 percet. Osszuk kb 12 egyforma részre és formázzunk belőlük gombócokat. Lisztezett felületen nyújtsuk ki jó vékonyra. Forrósítsunk fel egy vastag aljú serpenyőt vagy egy palacsintasütőt, és süssük meg egyesével a lepényeket. Oldalanként kb 1,5-2 perc alatt megsülnek. (ha uborékok jelennek meg, azonnal fordítsuk át).