Citromkeksz

Volt hát ugye Valentin-nap. Amit ugye nem tartunk. Legalábbis sokan mások :). Mi tartjuk! Nem szivecskés őrületek vannak, rózsaszín csodákban, giccses szalagokkal... csak apróság. pici csoki... pici virág. egy szál rózsa... És örülünk, hogy tarthatjuk, mert van szerelmünk, akivel érdemes .... Elég rózsaszín, mi? :) Most Bálintka hozott a gyűjteménybe egy újabb könyvet. Mit könyvet! Egy újabb szakácskönyvet! Egyszerűen csak Sütés a címe, ami valljuk be elég snasszul hangzik, de kinyitva csodákra lehet benne bukkanni! Az elejétől a végéig szépen sorban meg is fogom csinálni. Ígérem! Persze ez nem lesz 2 nap, mivel sorban áll a polcon még pontosan (nem pontosan) 100-150 könyv könyv, füzet, újság, meg ami még akad.:) Szóval majd haladunk szépen sorjában. Persze most sem az elején kezdtem, hanem a közepén, mert hát az úgy az igazi! Ugye, hogy ugye...? Mivel tegnap vendégségben voltunk, ezért egy gyerekkompatibilis sütire esett a választásom. Nagy sikert aratott, mivel a 1,5 tepsinyi alaktalan vmi 3 óra alatt eltűnt 5 törpe keze nyomán a pocakban. Nem hiszem, hogy a felnőtteknek sokat hagytak volna. De ez nem is baj, legalább nem hízunk! (azt meséltem már, ha barátnőm 9 kilot fogyott 3 hónap alatt? most ő az aktuális példakép, bár én a felével is boldog lennék első lépésben :)) Persze, ha ilyeneket gyárt az ember, akkor ez nehéz lesz, de hajrá ZUMBA! Minden bizodalmam benned van! (ha valakit érdekel, hogy mi is ez pontosan, akkor szívesen megosztom egy következő posztban).

Hozzávalók:
100 gr puha vaj
125 gr cukor
1 citrom reszelt héja
1 felvert tojás
4 ek. citromlé
350 gr liszt
1 tk sütőpor
1 ek. tej
porcukor a tetejére

A vajat, a cukrot és a citromhéjat keverjük egy tálban habosra. Apránként adjuk hozzá a tojást és a citromlevet, és jól keverjük össze. A lisztet, és a sütőport szitáljuk hozzá, keverjük el. Adjuk hozzá a tejet és dolgozzuk sima tésztává.Vegyünk ki a tésztából tetszőleges nagyságú darabkákat és formáljunk belőle, ami eszünkbe jut (remek móka lehet kisebb gyerekekkel közösen kreálni az alkotmányokat). A kekszeket tegyük kivajazott (vagy sütőpapíros) sütőlemezre, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük 1520 percig. Hagyjuk kihűlni és szórjuk meg porcukorral.

A zsemle ára

Kaptam egy körmélt. Megosztom. No comment... de mélyen egyet értek!!! És nem lázítok! Csak gondokodom! :) Vagy megárt? :)

Már én is elgondolkodtam többször a közüzemi számla problémakörén. Főleg az utolsó két gázszámlánál. Mi diktáljuk. De véletlenül sem tudom kiszámolni mennyit fogunk fizetni. Ha nem diktálom be, akkor teljesen követhetetlen, de ha bediktálom, akkor sincs sok értelme, mert nem az alapján küldik a számlát.... Ha véleményetek van, bennetek ne maradjon :))

A zsemle ára

Ma már semmi szükség nincsen se villanyórára, se gázórára!

Hogy miért?

Mert ezek a mérőórák eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a Fogyasztó és a Szolgáltató egymás közötti korrekten elszámoljon és a Fogyasztó annyi díjat fizessen, amennyi villanyt, vagy gázt a mérőóra szerint elhasznált.

Ennek azonban ma már semmi jelentősége nincsen, mert bármit mutat a mérőóra, a Szolgáltató olyan összegű számlát állít ki, amilyet akar!

Hogy miért?

Mert nincsen ember, aki ellenőrizni tudná, hogy a számlán szereplő összeg megfelel-e a tényleges fogyasztásnak.

Miért?

Mert a számlán szereplő, fizetendő díj és a mérőóra által mutatott elhasznált mennyiség, és annak egy egységnyi díja köszönőviszonyban sincs egymással.

Egy normálisan működő államban, tisztességes gazdasági rendszerben, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m³ gáz mennyibe kerül; a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni az egységárral, és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni!

Nálunk nem így van, mert ez nem normális gazdaság, ország, és nem működik tisztességes államrendszer!

Vegyünk egy villanyszámlát, hogy igazunk van-e? Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6.758,- Ft díj:

24h áramdíj tömb I. 110 kWh 20,38 Ft/kWh	2.242,- Ft
24h áramdíj tömb II. 45 kWh 21,68 Ft/kWh	976,- Ft
Összesen tehát:	3.218,- Ft

Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért van a két különböző egységár, de ez még belefér ) 3.218,- Ft áramdíj fizetendő.

Azonban ezzel nincs vége, mert a számla folytatódik, úgy mint:

Szénipari szerkezetátalakítási támogatás	31,- Ft
Kedvezményes árú villamos energiai támogatás	19,- Ft
Összesen:	50,- Ft
Átviteli-rendszerirányítási díj	89,- Ft
Rendszerszintű szolgáltatás díj	66,- Ft
Elosztói forgalmi díj	1 1.341,-Ft
Elosztói veszteség díj	648,-Ft
Menetrend kiegyensúlyozási díj	78,- Ft
Összesen:	2.222 Ft

Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a "menetrend kiegyensúlyozási díj", figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni.

Továbbá:

Elosztói alapdíj	150 Ft
Összesen:	2 372 Ft

Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218,- Ft) hozzáadjuk ezt a többit (2.372,- Ft), akkor 5.590,- Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön + 50 Ft AHK ( rejtély, hogy ez meg micsoda???? ) és máris megkapjuk a villanyszámla

6.758,- Ft-os végösszegét!

Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, összesen 2.372,-Ft, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy;

- ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek;

- és miért nem alacsonyabbak;

- vagy magasabbak;

- továbbá, ki és mikor állapította meg pl.: a "menetrend kiegyensúlyozási díj" 0,5000 HUF/kWh egységárát,

- és végül: ennek mi a fene köze van az elfogyasztott villanyáramhoz??????????????????.

Ha még egyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áramfogyasztás után mindössze;

3.218,- Ft-ot

kellene fizetni, de ezt feltornázták a fogyasztók számára teljességgel ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel;

6 758 Ft-ra!

A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb.Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m³), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m³) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a két ismeretlenes egyenletet, és őrzi meg a számla összegének titkát.

Miért van ez így?

Hol van a fogyasztóvédelem?

Mikor lesz már ennek vége?

A villanyszámla analógiájára elképzeltem, hogyan is festene egy zsemle számlája a Szolgáltató büféjében:

Péksütemény 1 db	8,50 Ft
Búza vetési és aratási összetevő	2,32 Ft
Búza érlelési nap-egyenérték	0,27 Ft
Búza kelési bizonytalansági faktor	1,88 Ft
Búza feldolgozási (háztáji) veszteség	0,66 Ft
Búza sikér-díj	1,30 Ft
Kukorica bánatpénz	0,72 Ft
Vízbázis fejlesztési hozzájárulás	0,20 Ft
Pékség újrafestés, rovarirtás	0,52 Ft
Gömbölyítési jutalék (művészeti felár!!!)	0,78 Ft
Szolárium (régebben színkezelési) pótdíj	1,70 Ft
Sütőlapát korszerűsítési alap	0,88 Ft
Azonosítás	0,34 Ft
Kifli szolidaritási együttható	2,40 Ft
PTU.KAH.ZZ	1,90 Ft
Összesen:	27,00 Ft

Ezekhez a multikhoz egyre inkább igazodik és hasonul a víz- és csatorna szolgáltatások díja. Nem a számlájukkal, hanem a hozzáállásukkal.

Bármilyen probléma, vagy vita keletkezik a szolgáltató és közöttünk első és nyomatékos kijelentésük;

Ha nem fizetsz, kikapcsoljuk a szolgáltatást, vagy leszereljük a mérő órát!

Tehát jogorvoslati lehetőségünk is csak a vitatott számlák kifizetése után lehetséges, ha továbbra is szeretnénk villany mellett olvasni, gázzal főzni és vizet inni, stb.

Jó lenne ténylegesen, ha ezen monopóliumoknak, szolgáltatóknak megpiszkálnák a működését és megtiltanák, hogy a fogyasztókkal szemben azt a fenyegetési lehetőséget, hogy vitatott helyzetekben;

HA NEM FIZETSZ, LESZERELJÜK

végre az

ÁLLAM

erőfölénnyel és joggal való visszaélésnek minősítené!

Nem csak azokról van szó, akik nem fizetik - a fentiek szerint, amúgy teljesen alaptalan, "feturbózott" módon kiállított számlájukat, - hanem azokról az esetekről beszélünk, amikor a multik, vagy a hatalmi pozícióból szolgáltató cégek téves, vagy rossz számlákat állítanak ki.

Történjen ez az általa kezelt mérőeszköz hibájából, vagy számlázási hibából.

Ezekben az esetekben nagyon gyorsan kicserélik a mérőket és másfél, két hónap múlva mikor megjön a számla csak akkor fedezhető fel a "túlszámlázás" már nem tehetünk semmit, mert a leszerelt mérőket ezek a szolgáltatók nagyon gyorsan szétszedik, vagy átszerelik, így a fogyasztót meggátolják annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa a mérő hibáját!

Elgondolkodtató:

Mikor egy cégvezetés alap gondolata és mondata a következő:

HA NEM FIZETSZ LESZERELJÜK, KIKAPCSOLJUK!

Meddig engedjük zsarolni magunkat a multiktól, monopóliumoktól?

Mikor lesz az, hogy ők ténylegesen a Fogyasztókat kiszolgáló

szolgáltatók

lesznek nem pedig kizsákmányolók!

Ken Follett: A Titánok bukása

Itt vagyoooook! Hideg van... Kint... Hol esik a hó, hol olvad és nyakig a sárban lépkedünk... Bodzát naponta kell fürdetni. Utálja... Utálom... Együtt utáljuk... :) Az embernek, vagyis nekem nincs kedvem kimozdulni. Hát ülök és olvasok. Mert most arra van idő és kedv. És nem csak recepteket :) Egyik kedvenc íróm legújabb mesterművét ajánlom a figyelmetekbe. Természetesen ahogy már megszoktam tőle van benne politika, érzelem, kusza szálak, szex. Aztán persze összekapcsolódnak a szálak. Csak ahogy az már nála lenni szokott! Tini korom óta olvasom a könyveit és ha jól emlékszem egyben sem csalódtam még. Most ismét nagyot alkotott. Könyörtelenül írja le a háború borzalmait és ellentmondásait úgy, ahogy csak ő tudja! Jó, hogy nem abban a korban élünk. Bár az arisztokrácia életébe picit belepillantanék 1-2 hétig vagy hónapig... Azért az jó móka lehetett, persze nem a háború alatt... Inkább előtte... Még nem olvastam ki a könyvet, de már nem sok van hátra. Alig várom már, hogy olvassam tovább.

Röviden a tartalma, ami közel sem adja vissza a teljes sztorit. Egyszerűen el kell olvasni! Még van idő, mielőtt végre lehet menni a kertbe. (Bár már könyörtelenül jön a TAVASZ!! Már nem tök sötétben indulok a munkahelyemről haza! Hurrá! Pár nap, és nem tök sötétben érek haza! Onnantól már nincs visszaút! Minden télen ezt várom, és akkor már lehet tervezni a kertet... ) Vagy kirándulni. Vagy csak egyszerűen kiszabadulni a lakás négy fala közül... Addig is olvassatok, és ha vki megosztaná a véleményét, akkor hajrá!
A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik.

A titánok bukása - Ken Follett többi regényéhez hasonlóan - izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.

Ken Follett legújabb nagyszabású regénytrilógiájának címe: Évszázad. A három kötetben az író arra vállalkozik, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Az 1. kötet, "A titánok bukása" a 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik.

A következő rész 2012-ben fog megjelenni, a harmadik pedig 2013-ban. Nagyon várom! Jó olvasást, jó szórakozást!!! ;)

Juhtúrós puliszka

Ebben a receptben az a legviccesebb, hogy mindig olyan nehezen állok neki, pedig a világ egyik legegyszerűbb étele. Nagyon szeretem. Ember mindig azt mondja ne csináljak, mikor megkérdezem, mit szólna hozzá, ha ez lenne az ebéd, de aztán valahogy mindig 2 tányérral fogy belőle egymás után. Így volt ez most is. A kép nem a mostani alkotás alkalmával készült, hanem még valamikor tavaly nyáron. Lehet, hogy akkor nem is úgy csináltam, ahogy most, de a mostani még friss élmény és istenen sikerült, úgyhogy ezt a receptet osztom meg veletek.

Felforraltam egy nagy lábosban vizet. Nem tudom menyit, de kb annyit, amennyi puliszkát szerettem volna a végén. Belátom, ez most marha hülyén hangzik, de nem méricskéltem semmit. (sosem gondoltam, hogy valaha eljutok erre a szintre én is, mint a nagyok :)) Mikor felforrt a víz, beletettem egy kanál sót. Nem túl sokat, mert a juhtúró is sós, meg a szalonna is, meg hát amúgy sem főzök túl sósan. Ha akkor rakjuk bele a vízbe a sót, mikor már felforrt, akkor hamaabb forr, mintha rögtön az elején sózzuk. Már nem tudom, hol hallottam ezt az okosságot, de nekem nagyon bejött. Úgy látszik ez a bejegyzés ilyen mesélős lesz, mindig kicsit elkalandozok :) Szóval ott tartottam, hogy só a vízbe. Majd elkezdtem beleszórni a kukoricadarát a vízbe, és szórás közben folyamatosan kavargattam. Kb. annyi kell bele, hogy tejbegríz sűrűségű legyen. Folyamatosan kell keverni, mert nagyon hamar leragad az alja. Akkor jó, mikor már kicsit besűrűsödik, de azért a biztonság kedvéért meg szoktam kóstolni. Lehúzom a tűzről, és míg kicsit hűl, addig megsütöm a szalonnát. Mindig olyan szalonnát használok, ami éppen van itthon. Hol kenyérszalonnát, hol jó füstölt háziszalonnát. Most éppen ez az utóbbi volt itthon. Felkockázom a szalonnát, és addig sütöm, míg ropogós nem lesz. A szalonna zsírjából teszek picit egy jénai aljára. Beleöntöm a puliszka kb felét. Kikeverek juhtúrót tejföllel. Azt áteszem a puliszkára, hogy ellepje. Aztán jöhet rá a második fele a puliszkának. Betolom a sütőbe kb 170-180 fokra és addig hagyom benn, amíg kicsit bugyborog a teteje. Ez kb 15-20 perc. Tálalás előtt megszórom a szalonnával és megcsorgatom a szalonna zsírjával. A tányérokba kiszedve kis tejfölt még szoktunk rá pakolni :)

Chili con carne tortillával

Itt a hűvösebb idő, nem is nagyon tudok hirtelen mit kezdeni magammal esténként. Át kell állnom benti üzemmódra... Így talán most már sűrűbben tudok jelentkezni mindenféle finomsággal és egyéb dolgokkal, ami még eszembe jut. Ahogy visszaolvastam látom már, hogy adós maradtam a paradicsomok sorsával. Paradicsomszósz készült belőlük, de már nem nagyon eméxem hogyan késztettem. Ez az átka annak, ha az ember nem jegyez le mindent azonnal. Már csak annyi rémlik, hogy kb 5 kg kevésbé gyönyörű vegyes paradicsomból alig lett pár üveggel, és hogy nagyon sokáig főztem. Én nem hámoztam meg, és nem magoztam ki őket, sajnáltam volna ezeket az alkotórészeket is kidobni, inkább jól összeturmixoltam a kész szószt, így nem maradt benne semmi, ami a héjra, vagy magra utalt volna. Aztán jött a sok eső és kb 20 kg paradicso rohadt le a kertben. Azt hiszem nem vagyok egyedül, akit a gutaütés kerülgetett. Sok kedves emberrel beszélgettem, és ők is hasonló módon jártak, mint én. Remélem szerencsésebbek leszünk jövőre, és több finomság tud kerülni télire a kamra polcaira.

Egyébként elég sokat főztem az elmúlt időszakban, csak a fotózással vagyok még mindig gondban. Mindig készülnek képek, de sosem olyanok, amilyeneket én szeretnék. Az én drágám mondta is nekem, hogy kellene vennünk egy új fotómasinát. Gondolhatjátok, hogy nem ellenkezem. Talán a Télapó is meghallotta ezt, és besegít a döntésbe :)

Nem gondolom, hogy ezzel a recepttel én találom fel a spanyol viaszt, de megosztom veletek a fantasztikus chilis babom receptjét, amit Buday Péter szakácskönyvéből tanultam meg főzni. Nekünk ebben a formában nagyon bejött..

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
4 ek olaj

20 dkg paradicsom (vagy hámozott paradicsomkonzerv - nekem az Aldis vált be a legjobban)

1 db friss piros chilipaprika

25 dkg darált hús (vegyesen szoktam használni marhát és sertést)

1 tk morzsolt oregánó
só, bors
1 doboz 40 dkg-os babkonzerv
5 dkg reszelt parmezán (nekem nem volt itthon)

A hagymát vékonyan felkarikázzuk és egy mély serpenyőben megpároljuk olajon. A párolt hagymához adjuk a darált húst, és erős lángon pirítjuk kifehéredésig. Hozzákeverjük az oregánót, meg a kimagozott feldarabolt chilipaprikát, sózzuk, borsózzuk és beleforgatjuk a paradicsomot. Erős lángon felforraljuk, majd fedő alatt gyöngyöztetjük kb 15 percig, vagy amíg a hú teljesen meg nem puhul. Ha kell utánaízesítünk. Ezután átöblítjük a babot és és a chilis húshoz öntjük. Kb 5 percig együtt rotyogtatjuk. Tálaláskor megszórjuk reszelt parmezánnal és tejfölt teszünk rá. Tortillával kínáljuk.

Azt hittem a tortilla egy nagyon nehezen elkészíthető dolog, de rá kellett jönnöm, hogy ez is egyszerű, mint a legtöbb étel, amiről sokan azt hiszik, hogy nagy varázslat. Már meséltem a nagy kenyeres könyvemről... Ez a recept is innen való...

Először pár szó magáról a tortilláról... Mexikó kenyere. A frissen készülő, meleg lepények a mexikói étkezés lényeges szereplői, számos mexikói fogáshoz használják, mégpedig úgy, hogy húst, halat, zöldséget, vagy sajtot tekernek bele és ezt eszik utcán, uzsonnára, vacsorára, ebédre. Egyszóval bárhol, bármikor... Alapvetően kétféle tortilla létezik. A kukoricás tortilla a masa harinának nevezett kukoricalisztből készül, aminek szó szerinti jelentése: tésztához való liszt. Ez a régebbi típus, melyet évezredek óta készítenek és esznek az őslakók. Amíg a 16. században meg nem érkeztek a spanyolok, Mexikóban nem volt búza, de az ország északi részében, ahol megtermett, a tortilla készítéséhez a búzalisztet részesítették előnyben.

Hozzávalók a tortillához:
225 g fehérítetlen finomliszt (ezt lehet kombinálni kukoricaliszttel, bár én még csak óvatosan kevertem bele kisebb adagot)
150 ml meleg víz
szűk 2 ek sertészsír vagy növényi olaj
3/4 kk sütőpor
1 kk só

Minden hozzávalót összekeverve lágy tésztát gyúrunk. Fedjük le fóliával és hagyjuk piheni kb 15 percet. Osszuk kb 12 egyforma részre és formázzunk belőlük gombócokat. Lisztezett felületen nyújtsuk ki jó vékonyra. Forrósítsunk fel egy vastag aljú serpenyőt vagy egy palacsintasütőt, és süssük meg egyesével a lepényeket. Oldalanként kb 1,5-2 perc alatt megsülnek. (ha uborékok jelennek meg, azonnal fordítsuk át).

Nem sós, nem édes, de pogácsa

Ma sem volt vmi nagyon kertben - fűben fekvő idő... Ettől aztán olyan főzhetnékem támadt, hogy egyből készítettem ebédre egy finom spenótot. Nem is untatok senkit ennek a leírásával. Aztán nagyon gyorsan elkezdtem paradicsomot befőzni. A tegnapi esőben leszedett paradicsomok sorsa így meg is pecsételődött. Ezt majd holnap elmesélem. Most a pogácsa receptjét osztom meg veletek,ami sem nem édes, sem nem sós. Igazából semmilyen karakteres íze nincsen, mégis ettük egymás után. A receptje pont olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű az íze is. Paul Hollywoodtól származik.
Hozzávalók:
0,5 kg liszt
75 gr vaj
2 tojás (+/- egy kicsi a kenéshez)
75 gr cukor
30 gr sütőpor (ezt én soknak találtam, ezért csak egy csomaggal tettem bele, de legközelebb kipróbálom 2-vel, hátha magasabbra emelkedik majd a pogácsa)
230 ml tej
érzés szerint mazsola vagy kókusz, vagy csokidarabkák

Elkészítése:
Az összes hozzávalót belehajítottam a kenyérsütőbe és beállítottam a dagasztó programot. Hagytam, hogy a gép szépen összekeverje helyettem a masszát (mikor kb a felénél járt a dagasztás, beleszórtam egy kis mazsolát), de kikapcsoltam, mielőtt elkezdett volna keleszteni. Lisztezett deszkára borítottam és kb. fél-egy centi vastagra nyújtottam, majd közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A tetejét megkentem tojással és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam. A recept szerint 10-15 perc alatt megsül. Nekem még hagyományos sütőm van, így nálam inkább 25 perc kellett neki.

Pan Gallego

Most már tuti, hogy beköszöntött az ősz :(. Állatokkal felváltva szenvedtünk ma. Egész nap csak esett és esett és esett... mintha sosem lenne vége. A legnagyobb szakadó esőben bosszúból paradicsomot szedtem, bár leginkább magamon sikerült bosszút állnom. Tulajdonképpen öltözhettem át:) de legalább összeszedtem a paradicsomok egy részét. Ez a kb 1 kilo már tuti nem lesz az enyészeté, meg a csigáké... Asszem a csigák szaporulat tekintetében simán felvehetik a versenyt a nyulakkal. Nálunk mindenhol van belőlük bőven. Akármennyit áthajítok a szomszédba (üres a ház, így kisebb a lelkiismeretfurdalás:)) mindig a duplája jön vissza. Szóval a lényeg, ma nem sok mindent lehetett csinálni a kertben, kénytelen voltam benti elfoglaltságot találni. Elő is vettem a csodakönyvemet. Van egy hatalmas kenyeres könyvem, csodálatos kenyerek és péksütemények vannak benne. Elhatároztam, hogy szépen lassan minden egyes receptet ki is fogok próbálni belőle. Legyen ez most az első a blogra.
Ez a parasztjellegű kenyér olívaolajjal készül (bár a recept alternatívaként sertészsírt is ír), és semleges íze van. Az alakja általában szabálytalanul kerek és eredetileg jó nagyra készítik. A héja puha, a bele laza. Spanyolországon kívül negyedekben árusítják Magos változatát tökmaggal, szezámmaggal dúsítják. Nekem nem volt itthon tökmag, helyette napraforgót és lenmagot használtam.
Hozzávalók:
350 g fehérítetlen kenyérliszt
115 g teljes kiőrlésű kenyérliszt (nekem teljes kiőrlésű búzaliszt volt éppen itthon)
275 ml langyos víz
2 ek. olívaolaj (vagy sertészsír)
20 g friss élesztő (vagy 6 g élesztőpor)
2 kk. só
2 ek. tökmag
2 ek. napraforgómag
1 ek. köles
kukoricaliszt a szóráshoz
(Ez az eredeti recept, de én napraforgómagot, lenmagot, és szezámmagot tettem bele)

Elkészítése:
A kenyérsütő üstjében megdagasztottam a hozzávalókat a magok kivételével. Mikor duplájára kelt, megdögönyöztem és belegyúrtam a magokat. Lisztezett kenyérformába raktam, keresztben bevagdostam a tetejét és megint hagytam, hogy duplájára keljen. Sütőlemezre kellett volna tennem, akkor az oldalai is ívesek maradtak volna, de szerintem így is elfogadható lett a formája. A receptben azt írja hintsük meg kukoricaliszttel, de én azt jól elfelejtettem :)
Közben melegítsük elő a sütőt 220 fokra és tegyünk hideg vízzel egy edényt az aljába. Tegyük a tésztát a vizes edény fölé a rácsra. Süssük a cipót 10 percig. Ekkor vegyük ki a vizes edényt és süssük tovább a cipót még kb 20-25 percig, illetve míg jól megpirul és tompa hangot ad az alja ütögetésre. Tegyük rácsra kihűlni.