Salzburgi fánk

Vége a karácsonyi nagy zabálásoknak, és hamarosan itt van a szilveszteri eszem-iszom (egyeseknél főleg iszom:)). Az újév beköszöntével pedig mi másra is lehet gondolni, mint a finomabbnál finomabb fánkokra. Először egy nem túl ismert fánk receptjét hoztam el, mégpedig a Sazburgi fánkét. Még nagyon régen halottam a rádióban Kaldenekker Györgytől. Azóta is többször elkészítettem már.

Hozzávalók:
1,5 dl tej
12,5 dkg vaj
33 dkg liszt
4 tojás
2 ek rum
olaj a sütéshez


Elkészítése: a tejet a vajjal és egy csipet sóval felmelegítjük. Ha a vaj felolvadt, beletesszük a lisztet és addig keverjük folyamatosan, míg a tészta el nem válik az edény falától. Ezután félrehúzzuk, kicsit hűlni hagyjuk és egyenként belekeverjük az egész tojásokat és a rumot. Habzsákba töltjük a masszát (lustábbak, mint én kis kanálka segítségével) és a forró olajba kis halmokat nyomunk. Nem baj, ha összevissza formájúak, csak nagyjából egyformák legyenek. Ha pirosra sültek, jól leitatjuk róluk az olajat és megszórjuk vaníliás, fahéjas porcukorral.

Felhőszelet

Nálunk szinte minden hétvégén készül valamilyen édesség, vagy sósság. Viszont nehéz úgy gyártani, hogy ne legyen benne se dió, se mák, se túró, se gesztenye. Vagy legalább a felét lehessen ezek nélkül csinálni.

Találtam egy olyan receptet, ami beleillik a fenti szűkített körbe :)

Egy igazi retrosüti megint a Nagyi sütije könyvből. Szeretem az olyan békebeli hagyományos süteményeket, amikről egy kellemes süteményillatú konyha, egy kontyos nagymama, az asztal mellett fehérre festett hokedli, az asztalon csipketerítő... jut az eszembe. Nekem erről a sütiről pontosan hasonló hangulatom lett, bár a mi konyhánkban sajnos már nincsen kontyos nagymama, a hokedli is rég elveszett és a sütő sem sparhelt. 

Nagy sikere volt, pillanatok alatt elfogyott.

Hozzávalók:
4 tojás
36 dkg cukor
36 dkg finom liszt
11 dkg zsír, vagy 18 dkg margarin
2 dl + ek tej
1 citrom reszelt héja
1 púpozott ek kakaó
1 ek rum
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
3-4 ek baracklekvár

A tojások sárgáját, a cukrot, zsírt (vagy margarint) habosra keverjük. Hozzáadunk 2 dl tejet, 1 cs vaníliás cukrot, a citrom reszelt héját, végül a sütőporral elkevert lisztet. Alaposan összekeverjük, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojások keményre felvert habját. A tésztát nagyjából 2 részre osztjuk, és az egyik felébe belekeverünk 2 ek tejet és 1 ek kakaót. A tésztát kanalanként felváltva kizsírozott (vagy sütőpapíros) tepsibe tesszük 1 rétegben. Előmelegített sütőben (kb 170-180 fokon) tűpróbáig sütjük. Kettévágjuk és baracklekvárral megkenjük. A tetejét porcukorral hintjük meg.

Sajtkrémes spenótos lasagne

Elindult a spenótszezon. Hetek óta vágyom egy jó spenótos lasagnera, de úgy gondoltam, inkább kivárom a frisset a kertben, minthogy vegyek mirelitet. Szedtem is reggel egy szakajtónyit, reméltem, hogy meglesz a 40 dkg, amire szükségem volt a mai ebédhez.
Hamar megmostam, nagyjából leszárítottam és a következők szerint készült el.

Hozzávalók:
kb 40 dkg friss spenót
1 tömlős sajtkrém
pici olaj
hagyma (vöröshagyma, újhagyma, sarjhagyma, bármi lehet)
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
1 pohár tejföl
2-3 ek tejszín
reszelt sajt

A pici olajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát. Mivel nekem van a kertben sarjhagymám, én most ezt használtam hozzá. Pont úgy néz ki, mint a jó erőteljesen nagyra nőtt újhagyma, és csomókban nő, szaporodik, mint a snidling, csak nagyobb, és vastagabb a levele. Az átlagos méretek vastagsága jó hüvelykujjnyi. Mármint a fehér földben lévő részéé. A fehér része adja a hagyma jellegzetes hagyma ízét, a zöld levél része, meg a snidlinges  frissességet. Én bizony felkarikáztam egy egészen nagy példányt. Miután megpároltam a hagymát, rádobtam a spenótleveleket. Picit megtisztítottam a levelek végeit a vastagabb erektől, de nagyon nem vittem túlzásba. Ez a szép nagy mennyiség szépen összeesik. Sóztam, borsoztam és addig pároltam, míg akár már el is lehetett volna fogyasztani akár magában, akár valamilyen hús mellé zöldségköretnek. Egy másik lábosba belenyomtam a sajtkrémet, adtam hozzá egy kis pohár tejfölt és talán 2-3 ek tejszínt. Addig melegítettem, míg a sajt teljesen felolvadt és kellemesen krémes lett. Ha lett volna itthon több sajtkrém, az biztosan nem ártott volna neki. A lasagne tésztákat pár percre lobogó forró vízbe tettem, hogy egy picit megpuhuljanak. Állandó problémám, hogy a legalsó réteg mindig kemény marad. Legközelebb még egy kicsit tovább tartom a forró vízben őket. Mikor ez is megvolt, kikentem egy megfelelő méretű tálat pici olívaolajjal és egymásra rétegeztem a hozzávalókat. Először tészta, aztán sajtkrém, majd a spenót fele, tészta, sajtkrém, spenót másik fele, tészta maradék sajtkrém, reszelt sajt - ez volt  sorrend. 200 fokosra előmelegített sütőbe toltam és kb 30 percig sütöttem.

Isteni lett. Könnyű ebéd, vagy vacsora. És a spenót miatt nagyon egészséges. Amúgy sem árt a szervezetnek újra tölteni a tartalékait.

Áprilisi körkép a kertben

Beszéljenek most a képek...

 Így virágzott a jácint

 És így a tulipán...

 A gyönyörű fehér tulipán...

 A liliomok is szépen megindultak

 2 éve szaporodik az egyetlen tő medvehagymám. Sztem pár év múlva már lesz használható mennyiség :) Bár asszem jövőre bővítem az állományt egyéb módon is :)

 Sajnos a füge föld felett lévő részei idén sem bírták a hideget, pedig ameddig tudtam takartam az ágait:( Viszont most ismét alulról hozza az új hajtásokat, legalább nem fagyott el teljesen

 A nárciszok és a jácintok egyvelege némi gyermekláncfű szaporulattal. Esküszöm egy hónapja semmilyen gaz nem volt a környéken

 Virágzik a körtefa

 Szegény cseresznye koronaalakításon esett át, mondhatni husáng lett belőle

 A meggyfa olyan pici, hogy szinte alig látszik... Pedig ott van :)

 Bontogatja rügyeit a szőlő is. Sajnos néhány rügy itt ott elfagyott, de a nagyja rendben van

 A macskamentának semmi nem árt:)

 És az izsóp is szépen zöldell

 A Hollandiából hozott tulipánjaim. Sajna nincs közöttük fekete :(

 Vöröshagyma

 Spenót és retek. Ilyen szép még sosem volt. Gyorsan vetettem is még egy adagot

 A borsó

 A ribizlin már látszik mennyi kis gyümölcs lesz rajta

 És a fekete ribizli is rendben van

 Kibújt az ősszel ledugott torma. Remélem nem fog elgyomosodni

 A szilvafa idén még nem mutatja meg magát

 A tárkony és a lestyán

 Az egyetlen megmaradt levendula. Idén újabbakat kell szereznem

 Oregano 2 féle. Az egyik nagyobb és sötétebb, a másik kisebb levelű és világosabb zöld. Vki esetleg tudja mi a különbség?

 A fodros petrezselyemről már nem gondoltam, h idén is lesz belőle vmi. Már 3 éves

 Kakukkfű jól érzi magát a helyén. Minden évben osztom a töveket

 Ősszel ültettük az almafát is. Szépen kihajtott. Picit tartottam tőle, hogy a telet nehezen vészelte át, de úgy tűnik meg sem kottyant neki

 Hát igen. A málnára ráférne egy jó támrendszer. Folyamatos tervben van

 Mint ahogy a szedernél is... Kicsit lassan ébred, de már alakul...

 Az eper kezd virágba borulni

És idén először virágzik a barackfa, amit már pont 3 éve ültettünk és ápolgatunk

Török lepény

Itt a tavasz, közeledik a húsvét, hamarosan jövök egy képes beszámolóval a kertből. Idén először virágzik a barackfánk, remélem az időjárás is kedvez neki, hogy megmutassa milyen gyümölcs lesz rajta. Már arattam a snidlinget, és szépen kibújt a vetett borsó, retek, spenót. A saláta valamiért egyelőre nem mutatja magát, de sebaj, a héten újravetem. A paprikapalánták is szépen kelnek, a paradicsommal viszont kissé elmaradtam. Remélem majd gyorsan behozzák a lemaradást.

Most viszont egy nem túl ismert, viszont elég egyszerű süteményt hoztam, amit nem mostanában csináltam először. Akkor annyira jól sikerült, hogy arra gondoltam, húsvétra is ezzel fogok kedveskedni a tágabb családnak. Ez lesz az egyik vendégségbe való finomság. Nehéz az életem, mert családom egyik tagja nem eszi a túrós, gesztenyés, mákos, diós sütiket, a másik fele meg a mazsolával, meggyel, szilvával áll hadilábon. Viszont a lekvár mindenkinek bejön, pláne, ha házi :)

Hozzávalók:
4 db tojás
20 + 20 dkg porcukor
30 dkg liszt
15 dkg zsír vagy margarin
2 dkg élesztő
baracklekvár
kb 1,5 dl tej

Az élesztőt 2 ek tejben 1 ek cukorral felfuttatjuk. A zsírt (vagy margarint) habosra keverjük 20 dkg porcukorral, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a felfuttatott élesztőt, a lisztet és annyi langyos tejet, hogy hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Lisztezett deszkán a tepsi méretére nyújtjuk és a kizsírozott tepsiben 1 órán át pihentetjük. Ezután a tésztát megkenjük baracklekvárral és rásimítjuk a 4 tojásfehérjéből és a maradék 20 dkg porcukorból felvert kemény habot. Előmelegített sütőben közepes lángon megsütjük.

Februári teendők a kertben (2.rész)

Ahogy ígértem, folytatjuk a februári teendők felsorolását. Egész nap süt a nap végre, és nem fagyok meg, ha kimegyek a kertbe pár percre. Hamarosan azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, ideje kicsit megnézni, mit kellene tennünk még ebben a hónapban az 1001 tennivaló a kertben c. könyv szerint.

Kép forrása

Szikla- és vízikert:

- Erősítsünk meg a helyén minden olyan növényt, amely a fagyok következtében kilazult. Szórjunk a növények köré nagy szemcséjű homokot, vagy kőtörmeléket a vízelvezetés javítására és a gyomok elnyomására.

- Enyhe időszakokban védjük a növényeket a meztelen csigáktól

- Távolítsuk el az egynyári perje, a szőrös kakukktorma, és a többi kis egynyári gyomnövény magoncait, melyek azt enyhe időben gyorsan kicsíráznak.

- Vegyünk gyökérdugványokat a zörgőfűről és tartsuk őket hidegágyban

- Vessük el a mocsári primula magjait komposztot tartalmazó ládákba. Hagyjuk a ládákat a szabadban úgy, hogy a magokat érje a fagy, de védve legyenek a nagy esőzésektől

- Legkésőbb a hónap közepe táján fejezzük be az alpesi növények magjainak vetését

- Védjük a kerti tavakat a teljes befagyástól

- Enyhe időben kezdjük meg a halak etetését

Konténerben nevelt növények:

- Ellenőrizzük, hogy nincs-e lehullott levél, vagy egyéb hulladék az ültetőládák és az edények alatt, amely akadályozhatná a vízelvezetést

- Ha kemény fagy várható, takarjuk be finoman az érzékeny, korán virágzó bokrokat, pl. a rododendront és a magnóliát

- Enyhe időben ültethetünk lombhullató bokrokat és kis fákat

- Metsszük meg a nyáron virágzó iszalagot: vágjuk vissza erősen, mikor növekedni kezd

- Vigyük fedett térbe a hajtatott hagymák utolsó csoportját is, hogy virágozzanak

- Tervezzük meg, hogyan ültetjük be tavasszal és nyáron a tárolóedényeket

- Ellenőrizzük a katalógusokban az utolsó rendelések határidejét

- Rendeljünk összeállítást a tavaszi szállításra ajánlott növényekből

Zöldségek, gyógy- és fűszernövények:

 - Az előző ősszel trágyázott talaj felásásával készítsük elő az ágyást az új spárganövényeknek

- Jelöljük ki a gyógy- és fűszernövények helyét. Ássuk fel számukra alaposan a talajt és dolgozzunk bele érett komposztot, vagy más szerves anyagot

- Terítsük le a talajt polietilén takarókkal azokon a helyeken, ahol korai vetést tervezünk, hogy felmelegítsük a talajt

- Az enyhe éghajlatú területeken kezdjük meg a lóbab és a korai borsó vetését

- Vessük el hidegházban a korai sárgarépa magjait

- Vessük el a gumós zeller, a saláta és a dughagyma magjait üveg alatt

- Vessük el a lóbabot, a sárgarépát, és takarjuk le őket védőharanggal

- Vessünk petrezselymet, spenótot, pasztinákot szabadban, ha az idő nem fagyos

- Osszuk szét a megállapodott borsmentanövényeket. Ültessük szét az indákat tápanyagdús talajba

- Csíráztassuk a korai burgonyát világos, 12-14 fokos helyen

Gyümölcsök

- Alkalmazzunk gyomirtót a gyümölcsfák körül a talajon

- Permetezzük az őszibarackfákat levélsodródás ellen, mikor a rügyek duzzadni kezdenek

- Lássuk el talajtakarással az összes újonnan ültetett fát, bokrot és vesszős gyümölcsöt

- Takarjuk le a szamócát védőburkával, vagy kertészeti fátyolfóliával, hogy korábban hozzon termést hozzon

- Megfelelő idő esetén folytassuk az új gyümölcsfák és bokrok ültetését

- A sárga- és őszibarackfákat kivéve végezzük el a tél végi fás metszést

- Vágjuk vissza a talajszintig a megállapodott, ősszel termő málnát

- Vágjuk vissza a nyáron termő málnák csúcsait úgy, hogy éppen a felső tartóhuzal fölé érjenek, az újonnan ültetett vesszőket pedig úgy, hogy kb 23 cm-esek legyenek

- Végezzük el a szőlő fás metszését

Márciusban már nem lesz ilyen lájtos a tennivalók listája, de már alig várom! :)

Bagett

Az elmúlt időszakban sok olyan étel készült, aminek a megosztása várat magára. Most egy olyan receptet hoztam, amit már többen elkészítettek a legkülönbözőbb módokon. Nekem is van több receptem, most azt készítettem el, ami a nagy kenyeres könyvemben található és a dagasztás része akár kenyérsütőben is elvégezhető. Ezt már megcsináltam párszor, de akkor még a régi sütőm volt. Most végre eljött az ideje, hogy ezt is kipróbáljam az új sütőben, aminek persze meg is lett az eredménye, egy fantasztikusan finom ropogós bagett. Én mostanában kézzel dagasztok, de kinek mi a kényelmes :)

A recept előtt megosztanék pár érdekességet a bagettről:

A bagett az 1930-as években jelent meg Párizsban. Az éppen kifejlesztett sütőélesztők lehetővé tették a pékek számára, hogy új eljárásokkal kísérletezzenek az élesztő és a liszt elegyítése tekintetében,a gépesített dagasztás és gőzkemencék pedig a technológia és sütés tökéletesítéséhez vezettek. A legjobb bagetteknél persze szerepet játszanak a lágy francia lisztek, amelyekből a puha, könnyű bélnek csodálatos búzaillata lesz. A kis mennyiségű élesztő használata a hosszan tartó dagasztással és kelesztéssel együtt ugyancsak hozzájárul a bagett ízéhez és texturájához: vékony, ropogós héjához, és finom, lágy beléhez.

A bagett először pain de fantaise (fantáziakenyér) néven vált ismertté, de a botot jelentő baguette szó azonnal meghonosodott, mivel nyilvánvalóan az volt a legkifejezőbb.

A bagett hossza 68 cm, és 250 gr.

A hagyományos bagettek esetenként kovászos eljárással készülnek, tartalmazhatnak rozst, vagy egyéb gabonát, de lehetnek teljes kiőrlésűek vagy korpásak is.

Hozzávalók: (2-3 kenyeret ad ki)

450 gr fehérítetlen fehér kenyérliszt (magyarul sima fehér kenyérliszt (BL80)

315 ml víz (ami langyos)

7,5 g (1,5 kk) szárított élesztő (vagy 1-1,5 dkg friss)

7,5 g (1,5 kk) só

Öntsük a hozzávalókat a kenyérsütő vagy dagasztó táljába, és indítsuk el a dagasztó programot. Ha nincs külön franciakenyér-dagaszó programunk, a franciakenyér-sütő programot állítsuk be, és a második kelesztés előtt állítsuk le a gépet. Ha kézzel dagasztunk, akkor egy kellemesen lágy tésztát kell kapnunk.

Ha duplájára kelt a tésztánk, tegyük enyhén lisztezett deszkára és dögönyözzük meg. A tésztát osszuk 2 vagy 3 részre attól fügően, mennyi kenyeret szeretnénk sütni. A lisztezett felületen minden részből formázzunk labdát és nyújtsuk őket kb 20 x 7,5 cm-es téglalappá (én nem szoktam centivel méregetni, a lényeg, hogy legyen egy hosszúkás téglalapunk, aminek a hosszabbik oldala, kb 3x akkora, mint a rövidebb:)). Hajtsuk be a tészta alsó, majd felső harmadát és nyomkodjuk össze. A nyújtást, hajtogatást még 2x ismételjük meg, de közben pihentessük pár percet, hogy ne szakadjon el a tészta. Minden darabból formázzunk egy 28-33 cm rudat (attól függően mekkora kenyeret akarunk). Én itt sem szoktam centizgetni, ahogy sikerül :). A rudakat helyezzük lisztezett kendő redői közé, h megtartsák formájukat a kelés alatt is (aki olyan szerencsés, hogy van banettonja, az használja azt). Takarjuk le és meleg helyen kelesszük 30-45 percig. A sütőt melegítsük elő 230 fokra. Tegyük a bagetteket sütőlemezre egymástól kicsit távolabb. Tetejüket éles késsel vagdossuk be. A sütőlemezt tegyük a sütő felső részébe, majd permetezzünk vizet a sütőtérbe (én egy vízzel teli edényt raktam a sütő aljába, és a kenyereket is meg szoktam kenni egy esettel vízzel)). Süssük 15-20 percig, illetve míg aranybarnák nem lesznek. Sütőnyitáskor vigyázzunk, mert a kicsapó gőz nagyon forró!

Februári teendők a kertben (1. rész)

A januárról ugyan lemaradtam, de még időben vagyunk a februári teendőkhöz.

Van nekem egy könyvem (1001 tennivaló a kertben), melyet bibliaként forgattam, mikor kertes házba költöztünk. Most is sok hasznos okosságért folyamodok hozzá, melyek közül az egyik legnagyobb segítség a kerti naptár.

Lássuk mik is a februári teendők:

Fák, bokrok, futónövények:

- Folytassuk a fagy miatt meglazult talaj megszilárdítását az újonnan ültetett növények körül

- Készítsük elő a tavasszal ültetendő örökzöldek helyét

- Enyhe időszakokban, mikor a talaj nem fagyott, még mindig folytathatjuk a lombhullató fák, bokrok és sövények ültetését

- Végezzük el a díszalmafák alakító metszését: vágjuk le róluk a befelé növő és és kedvezőtlen alakú hajtásokat

- Ritkítsuk ki a futó fafojtó és a csucsor gyenge hajtásait. Ha szükséges erősen vágjuk vissza őket

- A lombhullató sövények első metszését is elvégezhetjük a hónap vége előtt, ha nincs fagy

- Vessük el a zanót és a seprőzanót magjait alulról fűthető melegágyba (Mi is az a zanót?)

- Téli védelmet nyújtó Agrol olaj segítségével távolítsuk el a mohát és a zuzmót az öreg fatörzsekről

Rózsák:

- Gyűjtsünk magot a vad és a nemes rózsáról, s vessük őket hidegházban tartott cserepekbe

- Enyhe éghajlatú, védett kertekben a hónap vége felé megkezdhetjük a megállapodott rózsabokrok metszését

- Vágjuk ki a legrégibb, legelfásodottabb szárak egyharmadát, hogy elősegítsük az új hajtások növekedését

- Ritkítsuk meg a túl sűrű növésű futórózsákat

- Ne metsszük meg az egyszer nyíló kúszó- és futórózsákat

Gyep:

- Ha az időjárás megengedi, folytassuk a megállapodott gyep levegőztetését

- Alkalmazzunk mohairtószert, majd gereblyézzük ki az elpusztult mohát

- Enyhe időben nyírjunk füvet, ha szükséges

- Ha a mohásodás komoly probléma, csökkentsük a gyepre eső árnyékot, javítsuk a vízelvezetést, és lazítsuk a tömör talajt

- Fagyos, havas, vagy nagyon nedves időben ne járjunk a gyepen

- Etessük a gyepen a madarakat, hogy odaszokjanak, és pusztítsák a gyep kártevőit

Virágzó növények:

- Szórjunk csalit a meztelen csigák számára a sarkantyúvirág, az árnyékliliom, és a krizantémtövek közé

- Ássuk fel az ágyásokat a tavaszi ültetéshez és vetéshez. Ha ősszel nem trágyáztunk, gereblyézzünk a talajba csontlisztet vagy általános műtrágyát vagy komposztot

- Ellenőrizzük a tárolt krizantémtöveket és dáliagumókat, és semmisítsük meg azokat, melyeken a rothadás jelei mutatkoznak

- Enyhe időben folytassuk a liliomok kiültetését, vagy ültessük őket virágcserépbe

- Ha az időjárás megengedi folytassuk a belső térben elvirágzott hagymák kiültetését

- A hónap végén vessük el a szagos bükkönyt a szabadban végleges helyére

- Vessük el üveg alatt, 18-21 Celsius fokon a közepesen télálló egynyári növényeket, pl a begóniát, lobéliát

- Vegyük ki az évelő szegfűket az üveg alól, amikor már 9 pár levelet hoztak

- Ha a madarak megtámadják a korai krókuszt, akasszunk fehér pamutcsíkokat a virágok fölé

- Adjuk fel utolsó rendeléseinket a tavaszi ültetéshez és vetéshez

A közeli időjárás előrejelzése szerint nem hiszem, hogy bárki is kidugná az orrát a kertbe, hacsak nem hóembert szeretne építeni, vagy hasonló jó mókával szórakoztatni a környezetét, mint a hógolyózás, vagy hólapátolás. Így van időm legközelebb folytatni a szikla és vízikert, a konténerben nevelt növények, a zöldséségek, gyógy- és fűszernövények, valamint a gyümölcsök körüli tennivalókkal!

Juhtúrós lepény

Ember nincs itthon, és a mára szánt ebédemet tegnap eltüntette vacsorára. Ilyenkor magamnak kisebb adagot készítek, hogy azért mégse kelljen 3 napig enni, és a lehető legegyszerűbb legyen az elkészítése. Múlt héten kaptunk egy kis házi juhtúrót, amit már nem lehetett tovább tartogatni, ezért ezzel szerettem volna valamit kezdeni. Először arra gondoltam, hogy csinálok egy kenyérlángoshoz hasonlatos tésztát és azt kenem meg tejföllel kikevert juhtúróval, amire szórok némi lilahagymát. A gondolatot tett övette, ki is mentem a kamrába a lilahagymáért, csak közben válozott a menetrend (eltérített az internet: Delcsi süt-főz, de főleg süt), és ez lett belőle: 

Kb. 125 gr juhtúrót kikevertem egy kis tejföllel, egy tojással és 3-4 evőkanál liszttel. Először 3 evőkanállal tettem bele, de mikor elkezdtem sütni, túl lágynak ítéltem, ezért tettem bele még egy kicsit. Igy már nagyon jó lett. Serenyőt pici olajjal kikenve megforrósítottam, és kanálnyi masszát raktam bele, és próbáltam kissé elsimítani, h lapos vékony lepényke legyen belőle. A kör alaktól igen messze vagyok, de ez nem vont le semmit az élvezeti értékéből. Egy leves után isteni másodikat dobtam össze. Vacsorára is ideális. A fotózáshoz nem kentem tejföt rá, mert olyan szép lett a mintázata a megpirulásának, de mikor falatoztam, megkentem jó sok tejföllel. Ha nem lettem volna lusta, egy kis bacont is pirítok hozzá. Bár a juhtúró miatt így is elég sós volt.

Nem baj, jól megy hozzá a limonádé :) 

Ha kisebb lepénykéket készítünk, akkor remek borkorcsolyának való. Legközelebb vendégek jönnek, ki is próbálom...

A táplálkozás szokásairól (1. rész)

Mániákusan érdekel, hogy hogyan élhettek a vidéki nénikék, bácsikák a dédnagyanyám korában. Szerintem egyre kevesebbet tudunk ennek a letűnt kornak a szokásairól, hétköznapjairól. Mindig lenyűgözött egy autentikusan berendezett parasztház a maga egyszerűségével, illetve gyönyörűségével. Hatalmas erővel gyüjtögetem a régi recepteket, szakácskönyveket és a tájegységek jellegzetességeit. Van, amit igyekszem meg is főzni, de sokszor csak olvasgatom, hogy milyen finomságok kerültek az asztalokra és hogy mennyire önellátóak voltak őseink. Keresem a kapcsolatot a motani idősebbekkel a környékünkön is, akik szinte önállátó módon élnek, és próbálok minél több trükköt, praktikát eltanulni tőlük. Mióta Üllőn élünk próbálom én is megtermelni azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amiket fogyasztunk, és a lehető léegkevesebb tartósítószer nélkül elrakni amit lehet a téli napokra. 

A napokban keresni kezdtem a neten olyan cikkeket, amelyek hitelesen mutatják meg hogyan is volt régen... Most ebből szemezgetek, bár még nem tudom milyen hosszúra is nyúlik ez a kis beszámoló...

A késői középkor kezdetét egy jelképes fordulattól számítjuk: eltűnt a családi felszerelések közül a cserép főzőbogrács. Ez az edény a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe, az Árpád-kori régészeti emlékanyag állandó darabja, az Árpád-kor végéig a köznép főzőedénye volt. Cserép főzőfazékra, fémüstre való felváltása jelképesen zárja azt a periódust, amelyben a honfoglaló magyarság gazdasága, települése, lakása, társadalomszerkezete, a köznép kötelezettségei az európai feudalizmus normái szerint alakultak át. Az átalakulás során régi és új elemekből állt össze a késő középkor alapvető élelmiszerkészlete: marhahús, a korábbinál több disznó-, juhhús és baromfi; tejtermékek, gabonafélék, hüvelyesek, levél- és gyökérzöldségek; elmaradt viszont a lóhús. Mivel az ételkészítés technikájának lehetőségei nagyon is végesek, nem meglepő, hogy a korábban domináns eljárások folytatódtak: gabonafélékből és hüvelyesből egyaránt elsősorban kásaétel készült, a hús elkészítésében uralkodott a főzés a széles néprétegek táplálkozásában.

Az erjesztett kenyér sütése a késő középkor újdonsága, egyúttal legjelentősebb ételkészítési újítása a magyar köznépi háztartásban. A kenyér a középkor luxusélelmiszere, a 11. században beléphetett a felső társadalmi rétegek táplálkozásába. A köznépnél a 14. században elterjedtté vált kenyérsütést a 15. században követte nagyünnepre a tészta finomabb változata, a kalács. A kenyérfogyasztás 15. századi mértéke azonban még jóval alacsonyabb lehetett a kora és későbbi újkorinál.  A késő középkori mennyiség fejenként napi 10–15 dkg, évi 30–56 kg kenyér átlagfogyasztását engedte meg. Ezzel összhangban magasnak feltételezik a kása (köles, árpa) és hüvelyes-fogyasztást. Ugyancsak számottevő lehetett még az árpából készíthető, erjesztetlen lepénykenyér fogyasztása. (Összehasonlításul: 1970-ben 103,7 kg/fő/év, 2009-ben 73 kg/fő/év)

Az étkezések napi rendje a középkor végére 2 étkezésben állapodott meg. Ezek az étkezések délelőtt és délután voltak, mindkettő hasonló súllyal bírt, meleg ételekből álltak. További kiegészítő étkezések csak nehéz fizikai munkát végzők esetében társulhattak az alap étkezési rend mellé. Kenyérben szegény délnémet területeken a korszakban a mellékétkezések is főtt meleg ételekből álltak, a kenyérben bővelkedőknél pedig kenyér köré szerveződtek. A Kárpát-medencében a parasztoknál a napi csupán két étkezés még a 19. század legvégén is rendszeresen előfordult a legnagyobb nyári munkaidőben.

A késő középkori magyar táplálkozáskultúrában érvényesült a katolikus egyház központi irányítása, a húsevőnapok, illetve a böjt és absztinencia váltakozása. Ezeket a szabályokat a 11. századtól kezdve vezették be. A köznyelvben böjtnek mondott napok többségére valójában csak az absztinencia szabálya vonatkozott, amely az étkezések számát és bőségét (mint böjtre, jejunium) nem korlátozta, csak az állati eredetű élelmiszerek (hús, szalonna, tej, vaj, túró, tojás) fogyasztását tiltotta. Szigorú böjt (jejunium) vonatkozott elvileg a nagyböjt valamennyi napjára (vasárnapok kivételével), a négy évszak egy-egy kántorhetének szerda, péntek és szombati napjára, egyes vigiliákra és minden hét pénteki napjára az absztinenciában rendelt élelmiszertilalmak megtartásával. Az étkezések száma és a jóllakás tekintetében széles körű elismert felmentések érvényesültek, így a mindennapi életben ezen böjtös napok többségét, köztük a heti pénteki napot csak absztinenciával tartották meg. Míg a pénteki absztinencia ajánlása egyetemes szabályt eredményezett Európában, az év valamennyi szerdai, illetve szombati napjára kiterjedő absztinencia csak regionális egyházkerületekben érvényesült. Regionális hatókörű maradt a középkorban az adventi absztinencia is. Az absztinencia értelmezése a 15. századi Európában az enyhülés irányában volt mozgásban. A korai művek jellegzetessége, hogy az ételeket a húsevőnapok, valamint a hústalan napok két kategóriája szerint csoportosítják. „Tojásétkek” vagy „vajas étkek” a húsos és hústalan étkezés közt elhelyezkedő olyan absztinens napok ételei, amelyeken a tojás és tejtermék megengedett, csak a hús tilos. A „böjti eledelek” fejezetek ezzel szemben hús, tojás, tejtermék nélküli recepteket hoznak.

A húsos és hústalan napok visszatérő szabályos váltakozása a hét során, amely a középkorban egyházi szabályozás hatására alakult ki, a magyar népi táplálkozáskultúrában lehetővé tette a heti étrend intézményének későbbi gyakorlatát egy olyan időszakban, amikor a korábbi absztinenciaszabályok már enyhültek, az ételek sorozata viszont a megkülönböztetésre alkalmas új taggal (főtt tészta) egészült ki.

A későbbi asztali etikettből a középkor végén még csak az asztal volt meg. A magas asztal ekkorra Európában elérte a vidéki társadalmat, új bútordarabként a magyar parasztházakat is. Ettől csak reliktumterületek maradtak el, mint például a Balkán, ahol a magasabb társadalmi állású rétegek is még sokáig a régi alacsony „asztalt” részesítik előnyben. Úgy látszik, a magyar parasztok közt a középkorban párhuzamosan terjedt a bútortörténet legújabb formája, a magas, négyszögletes asztal, valamint a korábbi, kerek lapú, valamivel alacsonyabb evőszék. Párhuzamos jelenlétük esetén az evőszék mindennapi, az asztal ünnepi étkezésre szolgálhatott. Az asztalt körülvevők a késő középkorban az egész társadalmi skálán közös tálból, az ujjukat használva ettek. Az evőeszközök közül saját kés, valamint egyik-másik ételhez kanál volt használatos.

A késő középkor az a korszak, amikor az európai elit először tart számon elismert szakácsművészeti központot, amely az itáliai volt. A korábban induló kéziratos receptgyűjtemények mellett a könyvnyomtatás lehetőségének megnyíltával 1475-től kezdve megjelentek Európában nyomtatott szakácskönyvek is. Az első a Platina néven író olasz humanista, Bartolomeo Sacchi munkája latin nyelven, 1475-ben Rómában. A német sorozat tíz évvel később indult. Magyar kiadványra még bő két évszázadot kell várni.

Folyt köv. innen :)
Forrás: Magyar Néprajz IV. kötet

Kókuszos darázsfészek

Az előző posztban emlegetett kedves ismerőstől kaptam kölcsön 2 könyvet, hogy nézegessem meg őket. Az egyiket persze nekem is azonnal meg kellett vennem, mivel rajongok a hagyományos receptekért, a tájegységek receptjeiért, és mióta Üllőn élünk a hagyományos parasztkonyha iránt is nagy érdeklődést tanúsítok. És a kelt tészták különösen foglalkoztatnak, csodákat lehet belőlük alkotni! Már a könyv címe is mutatja, hogy milyen jellegű finomságok találhatók benne! Nem másról beszélek, mint a A Nagyi sütije című könyvről, melyről bővebb információk itt : http://www.polc.hu/konyv/a_nagyi_sutije/707355/
Nekem nagyon bejött mivel tényleg a hagyományos "nagyi-féle" ízekkel lehet benne találkozni. Most egy olyan receptet választottam a könyvből, melyet már többször megsütöttem magunknak, de karácsonykor is ez került az asztalra. A tágabb család most találkozott vele először, és azt kell mondanom, a többi sütit elég felesleges volt megsütni, mert inkább ez fogyott! Fogadjátok szeretettel minden alkalomra ideális. Akár egy vasárnapi ebéd után, akár reggelire, uzsonnára egy pohár tej mellé, vagy alkalomra...

Hozzávalók: 40 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 1 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 ek cukor, 4 tojás sárgája. A krémhez: 4 tojás fehérje, 30 dkg cukor, 1 ek 10%os ecet, 1 csomag kókuszreszelék.

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl tejben 1 kanál cukorral felfuttatjuk. A lisztben elmorzsoljuk a margarint, hozzáadjuk a megkelt élesztőt, és a tojások sárgáit, majd alaposan összegyúrjuk. 4 cipóra osztjuk és fél órt pihentetjük.
Addig elkészítjük a krémet: a 4 tojásfehérjét a cukorral és az ecettel gőz fölött habbá verjük, majd belekeverjük  a kókuszreszeléket. A tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük  a kókuszos krémmel. Vigyázzunk, hogy a maradék tésztánkra is jusson a krémből. Az én tapasztalatom, hogy ez a mennyiség épen elég a 4 cipónyi tésztára, de volt már olyan is, hogy kicsit vastagabbra kentem és az utolsó tésztára nem jutott, így abból kakaós csiga lett! :) Tekerjük fel a tésztát, és vágjuk 2 cm-es darabokra. Én újabban a széleit tekerés előtt be szoktam hajtani, így a széléről levágott darabok is megállnak a vágott felükön a tepsiben. Előmelegített sütőben addig sütjük, míg a tetejük szép világossárga nem lesz. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Bekem elkég édes anélkül is, így én ezt az utolsó fázist ki szoktam hagyni!

Szilvalekváros mufin

Először is Boldog ÚJ Évet mindenkinek! Végre megszületik az idei első bejegyzés is! Ezt a sütit még tavaly késztettem el, és már akkor megígértem, hogy hamarosan felkerül az őt megillető helyére, de aztán ahogy az már lenni szokott teltek-múltak a napok, jöttek az ünnepek, készülődés, ajándékok, vendégségek, főzések, sütések.... Még ősszel kaptam egy kedves ismerősömtől igazi szilvalekvárt. Ugyan én is gyártottam sajátot, de az közelében sincs a rézüstben legalább 1 napon át főzött cukormentes finomságnak. Tavaly előtt kaptunk egy kis üveg kóstolót, idén már illetve tavaly (még szokni kell, hogy újabb év van) szóltam vennék belőle, ha van fölösleg. Aztán eljött a nagy nap és kedves ismerősünk be is állított az 5 kilo csemegével. Ehhez kerestem vmi jó kis sütemény receptet, mikor az alábbira bukkatam:

Hozzávalók: 3 tojás, 15 dkg cukor, 10 dkg vaj/margarin, 20 dkg finomliszt, 1 tk sütőpor, ½ tk. szódabikarbóna, 5 ek. kemény házi szilvalekvár + a töltéshez, 8 ek. víz, 1 tasak vaníliás cukor, 1 kk. fahéj, ½ citrom reszelt héja; a tetejére: 10 dkg étcsokoládé, 1 ek. margarin.

Elkészítése: A kemény lekvárt eldolgozzuk a vízzel. (Ha puhább a lekvár, kevesebb víz is elegendő, én szinte nem is tettem hozzá.) A tojásokat krémesre keverjük a cukorral, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a puha margarint, a lekvárt és a citromhéjat. A lisztben elkeverjük a sütőport, a szódabikarbónát és a fahéjat, majd fakanállal az előbbiekhez keverjük. Margarinnal kikent, vagy papírkapszlikkal bélelt muffinformába kanalazzuk a tészta felét, majd mindegyikbe teszünk 1-1 kiskanál lekvárt. Befedjük a maradék tésztával és előmelegített sütőben 25 percig sütjük. 

Jó étvágyat hozzá! Vigyázat, hamar elfogy :) 

A recept az alábbi oldalon található más szilvalekváros finomságokkal együtt: http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-04-23_Szilvalekvaros_sutemenyek.bot

Idén tervezem a sűrűbb megjelenést, persze tavaly is ezt mondtam, de majd most!!!